by Somogyi Réka | Jan 8, 2025 | 2016 - festmények, Nekrológ és halál
Az egyetlen eszközünk a másik szenvedésének enyhítésére, ha mellé állunk, és együtt visszük a terheket. Az életre, az emberi test börtönére nincs orvosság, időszakos sebtapaszok, fájdalomcsillapítók ugyan léteznek, melyek ideig-óráig hatnak, de gyökérbetegségünkre,...
by Somogyi Réka | Jan 7, 2025 | Szuperérzékenység
A szuperérzékenység nem mentális betegség, az emberiség 15-20%-át érinti, és ezen rétegen belül is léteznek különbségek. Érzékenyebbeknél érzékenyebbek. Jómagam minden bizonnyal a legextrémebb kategória csúcstípusa vagyok, ami a világból nézve maga a borzalom....
by Somogyi Réka | Jan 4, 2025 | 2024 - festmények
Take a crocodile a Duna jegén, a befagyott érzelmeimen, mint alapzaton állva, a létforgatag csattogó állkapcsú krokodiljait, mint hajtóerőt használva, az egymásnak feszülés kibírhatatlan feszültségében, januárban úgy döntöttem, erős leszek a...
by Somogyi Réka | Jan 4, 2025 | Poliamoria
Amikor a poliamoriát éltetem, nem az összevissza és mindenkivel ágyba bújás, a soha ki nem elégíthető szexus hajt, hanem egyes egyedül az etikusság. Nincs ezen mit szépíteni, többször leírtam már, de a teljes transzparencia, a semmit sem elhallgatás egy...
by Somogyi Réka | Jan 2, 2025 | szexus
Erosz a bennünk lakó isteni minőség fizikai szintű legtisztább kifejeződése. Nem létezik semmi más olyan áttetsző, ártatlan, a valódiságunkra emlékeztető erő bennünk, mint a szexusunk. A szexus nem vágy, nem erotika, nem kívánkozás egy másik testhez,...
by Somogyi Réka | Dec 31, 2024 | Nekrológ és halál
Amikor húszévesen egyszer egész közel kerültem a halálhoz, semmi kétségem nem volt afelől, ez vég. Volt valami nagyon ismerős a helyzetben, valami sokkal otthonosabb, mint bármi addig az életben. Egy hiányzó részem közeledett felém, vagy inkább én...
by Somogyi Réka | Dec 29, 2024 | Poliamoria
A poliamor – vagyis az egy időben többeket mély érzésekkel szerető, és mindezt etikusan vállaló – emberként gyakran megkapom a címkét, hogy nem vagyok képes mélyen kapcsolódni, igazán elköteleződni, valahova végre letenni a voksot. Jó kis...
by Somogyi Réka | Dec 28, 2024 | Szerelem
Pontosan annyira vagyunk képesek szeretni a másikat, mint amennyire magunkat tudjuk. Önmagunk szeretése pedig messze nem csak érzelem, hanem elsősorban tudás, mert ahhoz, hogy szeretni tudjuk magunkat, tudni, ismerni is kell azt, akik vagyunk. Ám ez az...
by Somogyi Réka | Dec 26, 2024 | Művészeti írások
(az elhasznált “egy felső erő fest helyettem” kifejezés ellen) Ha tényleg ez az egy élet van, elég nagy igazságtalanság azért a vaskornak ennyire a legsötétebb korszakában születni, persze biztos, nem csak egy élet van, sőt, amióta ki vagyok...
by Somogyi Réka | Dec 25, 2024 | Műértelmezés érzésből
Cirenei Simon is kezdetben ellenkezett. Nem, nem akarom cipelni a másik keresztjét, sóhajtozott, de a nagy tömegben nem volt más lehetősége, csak haladni, haladni előre a vállára tett teherrel. Jó ideig tudni sem akart Jézusról, de aztán lassan az együtt...
by Somogyi Réka | Dec 22, 2024 | Poliamoria
Tudom, hogy a világ önmagában kerek és teljes, és semmilyen változtatásra nincs szüksége, csak a rajta élősködő emberi fajtól kell megszabadulnia. Ám képtelen vagyok ölbe tett kézzel végignézni ezt a folyamatot, és kétségbeesésemben, az utolsó lélegzetvételemig...
by Somogyi Réka | Dec 21, 2024 | Kiszabadulás délibábból
Kevés olyan dolog van, ami annyira irritál, mint ez a “boldogságnak” címkézett, jövő-menő, önteltté és határozottá tevő nagyérzelem. Amikor is hajlamos az ember azt hinni, valamit jól csinált, megérdemelten szüretel, övé a...
by Somogyi Réka | Dec 20, 2024 | Poliamoria
Hatalmas bölcsességet igényelne tőlem az élet. Azt a fajta megkülönböztetés képességét, hogy melyik az a pont, ahol bele kell avatkoznom az eseményekbe, vagy éppen hátra kell lépjek. Mikor van szükség az amúgy meglehetősen reaktív, direkt és olykor...
by Somogyi Réka | Dec 19, 2024 | Műértelmezés érzésből
Az egyszer volt Saul, mint valami kétségbeesett, hátán kalimpáló bogár a rajtunk pöffeszkedő, minket valóságunktól elválasztó valóságunk tükörképe. Ő az a személyes én, aki kiszakadva az anyaméhből névvel, címmel, képességekkel cicomázza fel magát, és...
