by Somogyi Réka | Dec 14, 2024 | Filmajánló, Tarr Béla-filmek
Földi életünk pompás természetrajza, ahol diadalt ül az evolúció, egyre csak szaporodunk, és fogy a hely. Már lassan nem halljuk a saját gondolatainkat sem a sokaságban, ráadásul azóta, hogy az alja nép, a csürhe vette át az uralmat. Milyen pontosan is...
by Somogyi Réka | Dec 13, 2024 | Művészeti írások
a Bartók Béla utcai Műház már eleve – legalábbis engem- kitép a budapesti tér-időből, az emeleten teljes teltház, persze kések, aztán meglátok egy helyet az első sorban, és átvergődök a tömegen. Nehogy már ne közvetlen éljem meg az első magyarországi Leonora...
by Somogyi Réka | Dec 12, 2024 | Poliamoria
“Hasonló lett a bukott Hatalmakhoz: látásának középpontjában már nem az isteni Teremtő halhatatlan fénye állt, hanem saját sötét pontja, a világon kívül fekvő zárt pont: az én.” – írja Hamvas az újonnan kiadott Scientia Sacrában. Amikor már a...
by Somogyi Réka | Dec 11, 2024 | Filmajánló, Tarr Béla-filmek
Számomra újabb mestermű a nyolcvanas évek elejéről, a huszonhét éves Tarr Bélától. Magyar ikon, hazánk jelképe is lehetne ez a film. Ide, ehhez a szürke, semmilyen provinciális kis medencéhez tartozunk. Ez jutott nekünk, de “szép” is, és legalább a mienk....
by Somogyi Réka | Dec 11, 2024 | Művészet célja
Emlékszem, amikor még mosolygós, boldog, harmóniát sugárzó képeket festettem, milyen “népszerű” is voltam, a korai képeimből nincs is már meg egy sem. Vagy tizenöt évet alkottam cukin, aranyosan, mesésem. Első könyvem – az...
by Somogyi Réka | Dec 10, 2024 | Filmajánló, Tarr Béla-filmek
Másodjára is végignéztem/kínlódtam. Na jó, nem becsülettel, mert néha belepörgettem, mert itt rögtön tudtam, hogy nem hagyok ki semmi lényegeset. Valahogy az első perctől kezdve más a film “szövete”, és az isten tudja, milyen érzék ez, ami...
by Somogyi Réka | Dec 9, 2024 | Filmajánló, Tarr Béla-filmek
Ha hónapot, időjárást, hangulatot kellene kapcsolni édes kis hazámhoz, akkor Magyarország a novemberi, a ködös, a félálomban szunnyadó. Nem szomorú, dehogy, se nem depressziós, azok az északiak, meg a portugálok. Magyarország – ahogy a másik Béla...
by Somogyi Réka | Dec 8, 2024 | Filmajánló, Tarr Béla-filmek
Mestermű. Kedvencem. Nem adja magát könnyen, de minél többször nézem, annál mélyebbre hatol. Eddig nem is figyeltem a történetre, annyira el voltam foglalva a gyönyörűségével, pedig Tarr már itt előrevetíti azt, amit A torinói lóban véghez is visz, a férfi...
by Somogyi Réka | Dec 7, 2024 | Filmajánló
Nos lehet romantizálni ezt a filmet, szépelegni a lassú kameramozgáson, az elnyújtott jeleneteken, Ozu Wenders által is istenített minőségén, amit nem kétlek..de az van, hogy most már be kell valljam, engem ezzel a japános elfojtós, udvariaskodó,...
by Somogyi Réka | Dec 6, 2024 | Művészeti írások
Noha napokon keresztül képeztem magam videókkal és tanulmányokkal a kiállítás előtt, hogy felelevenítsem az általános iskola ötödikes/vagy gimnáziumi elsős tananyagot, de ugyanarra jutottam, mint akkor. Sajnos egyik fülemen be és a másikon ki, szóval, ezzel a...
by Somogyi Réka | Dec 5, 2024 | Művészeti írások
Furcsa dolgok a választásaink. A minap a barátnőim kinéztek nekem egy “hozzám illő”, délceg, magas, sikeres góliátot, egy alfahímet, aki ráadásul még érdekelődést is mutatott felém. Én meg bizony forgolódtam magam mögé, vajon kit néz, kihez...
by Somogyi Réka | Dec 4, 2024 | 2024 - festmények
A Duna partján magasodó Visegrádi hegyet az indiai Arunácsala – aki Shiva megtestesülése – női társaként, Shaktiként imádom. Egy teljesen váratlan, meglehetősen abszurd pillanatban – éppen házat néztem a Dunakanyarban, és az ingatlanossal beszélgettem a parton – fedte...
by Somogyi Réka | Dec 4, 2024 | morál
Az egyik alapvető “hiányosságom”, hogy nem tudok a férjem, a szeretőm, szerelmem mellett kiállni, ha annak viselkedése, etikája vállalhatatlan számomra. Ebből már elég sok problémám akadt, mert ugye a jó társ, az kiáll háború idején is a férfi mellett. Ám...
by Somogyi Réka | Nov 28, 2024 | Poliamoria
édes Istenem – legszebb képzetem, te, akit teremtőként, oltalomként gyengébb pillanataimban magam fölé varázsolok, te, akit végső soron Én teremtettelek, Én, a támasz nélküli, a makulátlan, a soha meg nem ismerhető, az egészében magát fel nem fedő,...
