by Somogyi Réka | Dec 22, 2024 | Poliamoria
Tudom, hogy a világ önmagában kerek és teljes, és semmilyen változtatásra nincs szüksége, csak a rajta élősködő emberi fajtól kell megszabadulnia. Ám képtelen vagyok ölbe tett kézzel végignézni ezt a folyamatot, és kétségbeesésemben, az utolsó lélegzetvételemig...
by Somogyi Réka | Dec 21, 2024 | Kiszabadulás délibábból
Kevés olyan dolog van, ami annyira irritál, mint ez a “boldogságnak” címkézett, jövő-menő, önteltté és határozottá tevő nagyérzelem. Amikor is hajlamos az ember azt hinni, valamit jól csinált, megérdemelten szüretel, övé a...
by Somogyi Réka | Dec 20, 2024 | Poliamoria
Hatalmas bölcsességet igényelne tőlem az élet. Azt a fajta megkülönböztetés képességét, hogy melyik az a pont, ahol bele kell avatkoznom az eseményekbe, vagy éppen hátra kell lépjek. Mikor van szükség az amúgy meglehetősen reaktív, direkt és olykor...
by Somogyi Réka | Dec 19, 2024 | Műértelmezés érzésből
Az egyszer volt Saul, mint valami kétségbeesett, hátán kalimpáló bogár a rajtunk pöffeszkedő, minket valóságunktól elválasztó valóságunk tükörképe. Ő az a személyes én, aki kiszakadva az anyaméhből névvel, címmel, képességekkel cicomázza fel magát, és...
by Somogyi Réka | Dec 18, 2024 | Művészeti írások
Azt mondják, minden nagy életmű tetemeken, szíveken keresztül vezet. Állítólag a legtöbb nagy alkotó óriás egomán, aki előtt csak a mű elkészülte lebeg, amiért hajlandó beáldozni mindent. Ez egyrészt nagyszerű, hisz azt tanúsítja, hogy létezik egy nálunk...
by Somogyi Réka | Dec 17, 2024 | Művészeti írások
Max Ernst jellegének feltérképezése számomra szinte lehetetlen feladat, és bevallom, kissé fárasztó is, sosem volt izgalmas számomra a művészete, annyiban volt érdekes, hogy Brühlben született, ahol én is szültem. De a nőin keresztül annyit jött szembe...
by Somogyi Réka | Dec 15, 2024 | 2024 - festmények
Találkozásunk csodálatos leszállópályát teremtett, miatta már majdnem félredobtam az egyetlen valódi útmutatást, mely halandóságomból a halhatatlanság felé vezet, s mely így hangzik: Ne landolj sehol! Pedig csak egy aprócska pihenőt szerettem volna, hogy kifújjam...
by Somogyi Réka | Dec 14, 2024 | Filmajánló, Tarr Béla-filmek
Földi életünk pompás természetrajza, ahol diadalt ül az evolúció, egyre csak szaporodunk, és fogy a hely. Már lassan nem halljuk a saját gondolatainkat sem a sokaságban, ráadásul azóta, hogy az alja nép, a csürhe vette át az uralmat. Milyen pontosan is...
by Somogyi Réka | Dec 13, 2024 | Művészeti írások
a Bartók Béla utcai Műház már eleve – legalábbis engem- kitép a budapesti tér-időből, az emeleten teljes teltház, persze kések, aztán meglátok egy helyet az első sorban, és átvergődök a tömegen. Nehogy már ne közvetlen éljem meg az első magyarországi Leonora...
by Somogyi Réka | Dec 12, 2024 | Poliamoria
“Hasonló lett a bukott Hatalmakhoz: látásának középpontjában már nem az isteni Teremtő halhatatlan fénye állt, hanem saját sötét pontja, a világon kívül fekvő zárt pont: az én.” – írja Hamvas az újonnan kiadott Scientia Sacrában. Amikor már a...
by Somogyi Réka | Dec 11, 2024 | Filmajánló, Tarr Béla-filmek
Számomra újabb mestermű a nyolcvanas évek elejéről, a huszonhét éves Tarr Bélától. Magyar ikon, hazánk jelképe is lehetne ez a film. Ide, ehhez a szürke, semmilyen provinciális kis medencéhez tartozunk. Ez jutott nekünk, de “szép” is, és legalább a mienk....
by Somogyi Réka | Dec 11, 2024 | Művészet célja
Emlékszem, amikor még mosolygós, boldog, harmóniát sugárzó képeket festettem, milyen “népszerű” is voltam, a korai képeimből nincs is már meg egy sem. Vagy tizenöt évet alkottam cukin, aranyosan, mesésem. Első könyvem – az...
by Somogyi Réka | Dec 10, 2024 | Filmajánló, Tarr Béla-filmek
Másodjára is végignéztem/kínlódtam. Na jó, nem becsülettel, mert néha belepörgettem, mert itt rögtön tudtam, hogy nem hagyok ki semmi lényegeset. Valahogy az első perctől kezdve más a film “szövete”, és az isten tudja, milyen érzék ez, ami...
by Somogyi Réka | Dec 9, 2024 | Filmajánló, Tarr Béla-filmek
Ha hónapot, időjárást, hangulatot kellene kapcsolni édes kis hazámhoz, akkor Magyarország a novemberi, a ködös, a félálomban szunnyadó. Nem szomorú, dehogy, se nem depressziós, azok az északiak, meg a portugálok. Magyarország – ahogy a másik Béla...
