by Somogyi Réka | May 30, 2024 | 2024 - festmények
Azt mondja a legenda, a világnak mégis van vége, mégpedig a Bajkál-tó partján, ide jár horgászni az ördög, és egy szem báránykája itt halt bele a magányba. Elszomorodott és elsírta magát ezen nagyon az ördög, – állítólag amúgy könnyeiből gyűlik és gyűlik a tó...
by Somogyi Réka | May 30, 2024 | Szerelem
Jó ideje fogalmakat definiálok újra. A szót igyekszem visszaemelni méltó rangjára, erőnek erejével tisztítom a nyelvet az évszázadok óta rátapadt mocsoktól, mert helyes nyelvismeret nélkül nem fogunk szót érteni emberek. Alapvetően azért sérülök rengeteget, mert a...
by Somogyi Réka | May 29, 2024 | Poliamoria
Most, hogy megint megkaptam, hogy a poliamoria csak szétrombolja a kapcsolatainkat és tesz boldogtalanná, rettentő a bánatom, mert egy ilyen, tömeg szinten lealjasodott, érzelmileg éretlen társadalomban bizony aligha lehet haladni. Én is látom, hogy zuhanunk, és azt...
by Somogyi Réka | May 27, 2024 | Könyvajánló
(a szerelemről még eredeti rangjáról) Egyes művészek pszichiátriai kórképét olvasom, valahol elrettent ahogy dobozokba zárják ezen érzékeny lelkeket, és tudományos címkét ragasztanak rájuk. Hölderlin például a kataton őrült.. Persze, értem én, a rend a lelke...
by Somogyi Réka | May 26, 2024 | Művészeti írások
(ami jó célt szolgált a 16.században, de nem állunk meg ott) Lehet ezen szépíteni, de kár..a köröttünk felépített világ a férfi műve. Férfi a pénz, a háború, a fal, a monogámia, a születés és a halál képzete, férfi az az árulás, mely miatt életbe...
by Somogyi Réka | May 25, 2024 | Könyvajánló
A minap tárgyalt Balázsos írásom után elmentem megnézni a felkérdező urat, Robit, a szuper 1974-es évjárat egyik csúcsmodelljét, mert át akartam élni egy kicsit a reményt, hogy léteznek még igaz emberek. És átélhettem. Robi sokszor bizonyított már szellemi...
by Somogyi Réka | May 24, 2024 | Szuperérzékenység
Nna, megkaptam megint, éppen németül és japánul is egyszerre. Szóval nagyobb a baj, minthogy kis hazánkon verjem le. Az ellenem felhozott kritika az, hogy kampányolok a fájdalmammal, és persze szenvedésre gyúrok itten ezerrel. Évekig hagytam ezt a bullshit gyalázatot,...
by Somogyi Réka | May 18, 2024 | Szerelem
“Szuperérzékenységem” nem nyafkaság, sem kényesség, de azt meg, hogy egy “finomabb tudatosságú” megtapasztalásban vagyok folyton, nagyképű kimondani. Szóval, ha igazán odanézek, és szoktam, nem látok falat ott, ahova a világ felépített. És mint...
by Somogyi Réka | May 17, 2024 | Művészeti írások, Szerelem
Joschimnak és Fumienak A művészet elvesztette eredeti funkcióját, éppen ezért nyomatékosítanom kell újra és újra az enyémet. Ám az sem kizárt, talán még soha nem is érte el azt a szerepét, amire teremtették, és ez a feladat ránk vár. Haldoklik a művészet is, mint...
by Somogyi Réka | May 17, 2024 | Műértelmezés érzésből
Kevés esetben, de azért előfordul az absztrakt festészetnél, hogy elfogadó vagyok, bár egyetlen alkotónak sem hiszem el, hogy a világot tényleg már apró darabjaira szétesve, részecskékként, mikroszkópszemmel látja. Nem hiszek nekik, még akkor sem, ha tudják, hogy e...
by Somogyi Réka | May 16, 2024 | Poliamoria
**a házasságomról, a taknyos kisfiúkról és az érett férfiról Amikor kilenc év ismeretség után, 2005 májusában odaálltam a férjem elé, és vallottam, mert nem tudtam tovább a klasszikus, a felmenőktől örökölt, kizárólagos házasságot hazudni, – s amikor már az...
by Somogyi Réka | May 15, 2024 | Poliamoria
Ha egy dolog miatt még kitartok, és amikor a világ hazugsága miatt nagyon fáj és majdnem összeesek, de másnap mégis eldöntöm, hogy felállok, az az, hogy fiút “nevelek”, vagyis a nevelési szakaszon már rég túl vagyunk, és amit lehetett, én is elrontottam....
by Somogyi Réka | May 14, 2024 | Facebooknapló
a piros szívecskés pulóverem esete Noha óva intett anyukám attól, hogy őszinte legyek, és nagyon gondoljam meg, ki előtt nyitom meg a szívem, nem sikerült szót fogadnom neki, mert képtelen voltam a hosszú évtizedek ellenére elsajátítani ezt a mozdulatot. Úgy tűnik,...
by Somogyi Réka | May 13, 2024 | Szuperérzékenység
Mára szuperérzékenynek – ami nem kényeskedés, de erről már írtam máskor – hívják a normális embert, az olyat, aki nem visel védőruhát, és abbéli meztelenségében áll a másik elé, ahogyan “teremtetett”. Ám ebben a lemeztelenedésben is léteznek...
