Létezik egy poliamoria biblia neven futó könyv, More than two címmel, melyet társadalmi munkában lefordított a magyarországi poliamor közösség is, és az idén jelent meg. Nagy lelkesen rögtön beszereztem a kötetet, az más kérdés, hogy azóta sem olvastam ki, mert útközben simán csak eluntam. Ez nem a mű hibája, mert rendkívüli alapossággal, értelmesen, példákkal alátámasztva járja körül a témát, és azoknak, akik először hallanak a többszerelműségről, mindenképp rendkívül segítő lehet. Engem, talán mert amerikai, ami meg alapból nem érdekel, végig üvegfal választott el a szövegtől, és ösztönösen azt éreztem, az említett példák által úgysem leszek ügyesebb, sikeresebb. Talán kicsit irigykedtem is a szereplőkre, micsoda megéléseik, megtapasztalásaik vannak, melyek sosem lesznek az enyémek. Igen, pontosan az az érzet hatott át, mint mikor valaki nagy lelkesen, tüzesen spirituális megtapasztalásairól mesél, és azt hiszi, már maga a felcsillanás a megvalósítás. Mintha olvasás közben már sejtettem volna, csak egy illat volt, ami feltűnt, s elfújja a szél. Ám a virághoz, ahonnan az illat felbukkan, nem vezet út. Nincs recept a megvalósításra, innentől egyedül maradunk.
De olvasás közben, bevallom, ilyen mélyen nem analizáltam az érzéseimet, simán csak letettem a kötetet.
Aztán a minap megjelent a wmn.hu-n egy a témát bemutató írás, (lásd a végén), mely a könyvet vette a többszerelműség bemutatásához alapul, szokatlanul színvonalasak voltak a hozzászólások is. Mindez lelkesedéssel töltött el, úgy tűnt, csak “haladunk” itt össznépi szinten is. Kevesebb volt a vadmonogám, aki nem is tudja, rejtett párkapcsolati frusztrációit, félelmeit tárja elénk egy-egy megmondós, agresszív hozzászólásban. Ő az a típus, akit már véresre tört a párkapcsolati cipő, és annyira fáj neki, hogy inkább odaszól annak, aki a poliamoria megvalósítása felé tart, mert ő már indulni sem tud. Afféle fotelből csapdosó, békétlen, papírkardos huszár.
Majd az írás mellett rögtön ott volt egy amerikai blogbejegyzés is a könyv szerzőitől, (szintén a szöveg végén) akik öt évvel a kötet megjelenése után fájdalmuk, rossz érzéseik, szégyenük fejezik ki amiatt, hogy a leírtak mégsem valósultak meg, sőt, hogy maguk a szerzők is mára perben, hadban állnak egymással. Tehát a projekt bedőlt. Illetve az ő projektjük dőlt be. Tegnap még puffogtam egyet az olvasottak után, de mára kialudtam magam és lecsillapodtam. Most ott tartok, micsoda egy gyönyörű, őszinte vallomás is a szerzőé, mennyire emberi is ez az egész, mely csak töredékes, hibás lehet. Mert eddig érhetünk el, tudhatunk az elvről, szívünk mélyén hordhatjuk annak örök éltű jelét, ám a tökéletes megvalósítás sosem lesz a mienk. Lenyűgöz az, hogy az író bevallja, megtört a megvalósítás szintjén, ám ez nem az elvet, a poliamoriát, hanem csak az embert minősíti.
Ami viszont innen nem korrekt, hogy a könyv nem utal erre. Természetesen az első kiadáskor még nem lehetett erről szó, de azóta, ha esetleg újból megjelent illett volna jelezni, hogy útközben változások történtek. Ám ami viszont mindenképp szükséges lett volna, hogy a magyar fordításban feltüntessék ezt a részt. Nehéz most azt hinni, hogy aki alaposan foglalkozott a könyvvel, ne tudott volna e nyilatkozatról. Így lenne számomra hiteles a mű.
Azért akkora baj nincs is, sőt ezzel az utólagos vallomással lett teljes a kép. Az emberi elindult a poliamoria, mint a földi együttélés, létezés maximuma felé. Ez számomra tény, és ha valakit bánt, hogy a szívemben van az egész világ számomra több, mintha csak egyet szeretek halálosan és a többi már idegen, azzal nem kívánok vitázni. Igenis, számomra a poliamoria jelensége több, mint a monogámia, és én is csak úton vagyok felé. Született monogám lényem számára egy hőn áhított cél, egy egyelőre emberi színvonalamnak lehetetlen jelenség. A birtoklás, a magántulajdon, a félelem a másik elvesztésétől, az elhallgatás, az etikátlanság évezredes nyomorúságunk, nem fogjuk pár évtized alatt átírni az utolsó sejtünk is.
Szerelmünk tárgya valójában saját szívünk, melynek ragyogását számtalan formára vetíthetjük rá, ám végig tudjuk, valódi szerelmünk tárgy nélküli, de hálásak vagyunk minden olyan fizikai jelenlétnek, akinek felületén visszatükröződik benső ragyogásunk.
Mai szellemi fejlettségi szintünkön a többszerelműségre csak utalni, felé mutatni lehet, persze léteznek időszakos megvalósításai is a történetben, de pont ez a kötet is jelzi, mindez csak átmeneti. Anyagi természetünk változás alá van rendelve, ami megjelenik, el kell, hogy tűnjön, így még a legmélyebb szerelmi ragyogásunk egy másik ember iránt is idővel tova száll. Ám ez nem a poliamoria valótlanságát jelzi, hanem duális természetünket, mert ugye egy kettő tört világba nem fél a teljesség.
Én, az emberi tényező a dolgok jelen állása szerint nem tudom megvalósítani a poliamoriát, ám ez nem jelenti az, hogy ÉN, mint valódi létező, minden történet mögött, ne lennék poliamor. A tudás nem egyenlő a megvalósítással, de mégis előfeltétele.
Korunk sötétségének egyik jellemzője, hogy a 21.századra elhagyta földünket az utolsó testet öltött Mester is. Tanítók maradtak, akik irányt tudnak mutatni, és egyes egyedül rajtam áll, hogy elindulok-e a kijelölt ösvényen. Nem dolgom eldönteni, hogy ők megvalósították-e azt, amiről beszélnek. Átadták a legtöbbet, ami az emberi életben elérhető, az oda vezető út térképét. A mai tanító nem makulátlan, tökéletes lény, sőt, aki kellő ismerettel rendelkezik, nem is vár el duális létezőtől teljességet. A mai tanító hibázik, elesik, eltörik, ám mikor a tanról van szó, mégis egész lényével annak irányába mutat. Igy a bemutatott kötet szerzői is. Ahogy mondja a tanítás, ne az ujjamat nézd, amivel mutatok, hanem abba az irányba, ahova. És számomra mindenképpen mérhetetlen lenyűgöző, hogy bevallja, az ujj, ami mutat, sebes, vérzik, sőt, el is tört párszor..Ez számomra ennek a nyilatkozatnak valódi jelentősége.
A poliamoria szellemi út a szabadságba, számomra a ma létező utak egyik legnehezebbike, de legközvetlenebbike. Vívmányokat, eredményeket már fel tudunk mutatni akármilyen meditációs technikával, kolostorban, lecsendesítve magunkat, átélve megtapasztalásokat, de a poliamoria, vagyis mutatsd meg, hogy szereted a szeretőd, férjed barátnőjét jelensége mutatja meg számomra a legpontosabban a másik szellemi bázisát, azt, hogy hol tart.

wmn-cikk: https://wmn.hu/wmn-life/59047-a-megcsalas-kozponti-eleme-az-arulas-nem-pedig-a-szex?fbclid=IwAR2PZ3Um1atmCWmDfTE8tD5VZOvFMnf0moe7OMbIPc6VuS_EJlUslJmMFIw

 

a szerző nyilatkozata: https://brighterthansunflowers.com/2019/09/02/thoughts-on-the-fifth-anniversary-of-more-than-two/?fbclid=IwAR3ofdohgYm2Jj0Wijg5BEe_3b0MKp2Jwu0UkwopqzNjDXbPy6B5kC7XS7Q

 

(google-fordítással itt:

Öt éve jelent meg ma a MORE THAN TWO (Nyitott szívvel több kapcsolatban) című könyv, amit volt párommal, Franklin Veaux-val közösen írtam. Teljesen (számunkra) váratlanul hatalmas siker lett, és mára az egyik legtöbbet ajánlott poliamorával kapcsolatos könyv.
Sajnos nem érzem túl lelkesnek magamat az ünneplésre ennek az évfordulóján.
Nagyon régen néztem bele, kivéve a rendezvényeken felolvastunk kivonatokat, amelyek többnyire ugyanazok a szakaszok voltak újra és újra. Furcsa viszonyom van a saját kreatív eredményeimmel: általában, miközben készítés közben szeretem őket, ha egyszer kikerülnek a világba, idegenkedés alakul ki bennem azoktól. És minél több erőfeszítésbe került az alkotás, annál erősebb az idegenkedés. Az igazság az, hogy utálom MORE THAN TWO-t . Még a borító látványát is utálom – a könyvespolcomon befelé fordítva tartom. Volt idő, a bemutatók során, amikor fizikailag fájdalmas volt számomra, hogy újra kézbe kellett venni a könyvet és olvasni belőle. (Valahogy túl vagyok rajta – azt hiszem, a végére elzsibbadtam.)
De természetesen hinni akartam a könyvben. Azt akartam hinni, hogy ez segít az embereknek, jobbá teszi az életüket. Sokan mondták, hogy így van – magam nem tudtam újra megnézni a tartalmat, de hittem nekik. Soha nem akartam elhinni, hogy ez árthat az embereknek. Soha nem gondoltam volna, hogy egyesek számára a visszaélés eszközévé válhat.
Ha ezt most olvasod, akkor valószínűleg már tudod, hogy Franklin sok más korábbi partnerével együtt beszéltem a vele való kapcsolatunkban elszenvedett sérelmekről. Számomra és legalább két másik nő számára, akiket ismerek – nem véletlenül, annak a háromnak, akik korábban vele éltek –, ez a sérelem mély traumákat eredményezett, amelyek maradandó sebeket hagytak maguk után. És így természetesen az emberek kérdéseket tesznek fel a MORE THAN TWO-val kapcsolatban .
És nem tudom, mit mondjak nekik.
Néhány napja nyitottam ki újra először a MORE THAN TWO-t, és elkezdtem olvasni. És összeszorult a gyomrom. A szívem úgy kezdett dobogni a mellkasomban, mint a legtöbb éjszaka, amikor hajnali 3-kor felébredek, a gyík agyam még mindig attól fél, hogy “Ő” itt van velem az ágyban. Folyamatosan ezt éreztem, miközben leültem, hogy megírjam ennek a bejegyzésnek az első piszkozatát. Látom – látom a kárt. Ahogy Kali Tal írta a „My Life Belongs to Me” című művében, amely a MORE THAN TWO-t és a The Game Changer -t elemzi az én, valamint Ambernek a Franklinnel szerzett tapasztalatainkról folytatott levelezése fényében: „az abúzus, amelyről Franklin ex partnerei leírnak, láthatatlannak írásént egyszer csak kirajzolódnak ezekben a szövegekben, ahogy a beszámolók “fényével” megvilágítjuk az oldalakat”. Ezt fáj olvasni. Az általam tapasztalt abúzus – ahogy Tal írta – szó szerint „a szövegbe van kódolva DNS-ként”.
Matthew Remski: Practice and All Is Coming: Abuse, Cult Dynamics and Healing in Yoga and Beyond című könyv szerzője írásai sokat segítettek az ebből való kilépésemben és a felépülésemben. Egyszer írt valamit , ami megragadt bennem. Az egyik dolog, ami rendkívül romboló lehet a szektaszerű csoportok túlélői számára, az nem is az általuk elszenvedett sérelem, hanem az ÁLTALUK OKOZOTT KÁR a csoportban. Az áldozatok maguk is gyakran úgy reagálnak bántalmazó magatartásra, – azok az emberek, akik egyébként nem bántalmaznának – hogy, gyakran maguk is bántalmazzák a csoport tagjait és a kívülállókat is, amikor egy erősen kontrollált csoport befolyása alatt állnak. Az ebből fakadó szégyen sokkal nehezebbé teheti a gyógyulást. Remski a szektás élményére gondolva azt írta: „Mennyire szégyenletes ez? A felismerés, hogy pusztán azzal, hogy szerettél valamit, ártottál az embereknek.”
A MORE THAN TWO jött. Két ember írta, akik akkoriban mélyen szerették egymást, olyan módon, ahogyan mindketten tudtak, és segíteni akartak másoknak. (Legalábbis én tettem. És valójában azt hiszem, hogy Franklin is.) És mégis, ami ebből a szerelemből származott… kárt okozott.
És mégis… és mégis… ez is segített néhány embernek. Tudom, hogy van ilyen. Elhiszem, hogy van ilyen – emberek ezt mondták nekem. Remélem, több embernek segített, mint ártott. Szerintem nem rossz könyv. De nekem rossz volt .
Szóval tényleg, nagyon nem tudom, mit mondjak neked.
Lehet, hogy racionalizálok, lehet, hogy néhány év múlva másképp fogok érezni, de most itt tartok: a MORE THAN TWO eszközt tartalmaz, és minden eszköz fegyverré válhat a megfelelő (rossz?) kezekben. . Ráadásul az eszköztárunk hiányos volt, és nagyon erősen torzult egy bizonyos dinamika – a mi dinamikánk – felé. Ami ártalmassá vált.
Örülök, hogy az emberek kritikusan gondolkodnak a MORE THAN TWO-ról. Örülök, hogy az emberek rámutatnak a hibáira. Ez a konszenzusos non-monogámia dolog, amin mindannyian dolgozunk, nem statikus, és senki sem tudja mindenki számára kitalálni a választ. A MORE THAN TWO a legjobb esetben is egy pillanatképet mutat arról, hogy mi volt fontos, és hogyan gondolkodtak bizonyos közösségek egy adott időpontban, akárcsak az Ethical Slut két évtizeddel korábban. Az ötletek és gyakorlatok folyamatosan fejlődnek, és ez jó dolog. Előfordulhat, hogy a MORE THAN TWO egy részét vagy egészét kidobják – és szerintem ez is rendben van.
Szóval azt hiszem, csak annyit mondhatok: (a könyv) hibás. Talán segít. Remélem lesz akinek. De légy óvatos! Olvass más dolgokat! Vegyed ki mindegyikből azt, ami a számodra működik! Bízz a megérzéseiben! Ha valami nem jó számodra, hallgass arra az érzésre!
A kapcsolataidban jó érzéseket kell, hogy átélj. Egy kapcsolatnak vigyáznia kell rád. Biztonságos és stabil helyeknek kell lenniük, ahol erőt meríthetsz ahhoz, hogy megbirkózz minden olyan csatával, amelyet meg kell vívnod a világban. Nem szabad ezeknek a csatáknak a helyévé válnia. Ha ez történik, és az eddig használt eszközök nem segítenek, keress más eszközöket! Megérdemled hogy boldog légy!)