Köszönöm a ruhákat CAMOU-nak.
és a lányoknak: Ganga, Mukti, Zsuzska, Laila, Iri a szereplést.
ruharendelés közvetlen a Camou-tól, messengeren vagy emailen: https://www.facebook.com/CAMOUDESIGN/posts/pfbid02uvFVSocYBxokBS1izAxGv9KKnjBV4WyRRcGD9PSbuXNYhebD2HqtTWUgbKkV1trql
Tizenhét éve járok erre a partra, életem leglényegesebb kérdéséit itt tettem fel és válaszait itt kaptam, lényegében itt zajlik igazán az életem, a világban csak meg-megjelenek, mint valami lidérc. A képek, a könyvek, írások és a ruhák afféle gyakorlások arra, hogy mind jobban meg tudjam nyitni a szívem, hogy meghalljam a számomra egyetlen tanítást, amit csakis a szív hallhat. Ennél jobban nem tudok konkrét lenni arról, amit én magam sem értek, mert a szerelem a világmindenség egyetlen olyan biztos jelensége, amit meg nem érthetünk.
Ezen a nyáron egy őrült ötlettől indíttatva lecibáltam ide a festményeim és a most készült Camou-ruhákat is, és ha már itt voltak, megkértem a nekem a legfontosabb élő személyt, aki ((számomra!!)) a valóság felé mutat, hogy viselje őket a kedvemért..iszonyat féltem az egész fotózástól, hisz elvégre egy ilyen lényt nem öltöztet fel az ember mindennap..
Elsőre csak néhány képet mutatok, mert remélem, mégis találok pár olyan szót, amivel ezt a szerelmet körbe tudom írni, és majd akkor is meg akarom támasztani magam képekkel.
Tegnap kaptam meg Tóth Gábor, Gitam barátomtól a fotókat, hatszázat kattintott fél óra alatt, azt mondta, mint valami szamuráj érezte magát a parton, csak nem öntudatlan kaszabolt, hanem képeket lőtt, és annyira gyorsan zajlott minden, hogy utána ő sem emlékezett semmire. De szerencsére a fényképezőgépének jó az emlékezete.
Aztán két nap szerkesztés, válogatás után átküldött nekem ötvenet. Hosszú ittlétem koronája volt az esti beszélgetésünk, és most már tudom, tényleg itt a végére nagyon kevesen maradtak, akikkel egy csónakban utazok. És tudom, tudom, a csónakot is el kell hagyni..és azt is, minden megtapasztalás csak egy tudatállapot, de itt nem erre utalok..