Shakti-hegy(=Visegrád) szereti Fujit
2024, 84*84cm
Tudok róla, hogy a legfőbb célom elérése érdekében semelyik eszközöm sem használható, önmagunk eredendő és lényegi felismeréséhez nem létezik recept az életben. Tehát a két legfontosabb támaszom, – a szerelem és a művészet – csupán világi célok elérése hivatott, és hiába szeretek halálosan, festek vérrel, könnyel és izzadtsággal, annak csak az életben lesz meg a következménye.
Shakti-hegy(Visegrád) szereti Fujit( 85x85cm)
Mégsem tudok ezek után hátra tett kézzel, csendben ülni, és kivárni, amíg átvonul rajtam a sorsom, és lejár az időm. Sőt, ezen a ponton, mint valami, a leckét soha megtanulni nem képes kisdiák, a lehetetlent tűztem ki feladatomul.
Utat akarok építeni oda, ahol még nem jártunk emberek, mert szeretném kivezetni magam az összes eddigi térképről, hisz én is régóta látom, zsákutcába értünk. Saját életemre kísérleti pályaként tekintek, melyből ki akarom szabadítani a szívemet.
Mindezt a legveszélyesebb, a legtöbb traumát tartogató emberi kapcsolatok színterén teszem. Falat bontok ott, ahova méteres vastagot épített a történelem, kérdést teszek fel, ahol kényelmetlen, kapcsolódni vágyom azon a tájon, ahol elképzelhetetlen szeretni egymást, és át szeretném ölelni a szerelmem barátnőjét is. Olyan közel akarok hozzá menni, hogy hallja, az én szívem is ugyanúgy dobog, mint az övé, és hasonló ütemben veszem a lélegzetemet, sőt a vérem is ugyanazzal az irammal áramlik az ereimben. Hogy ezek után megoszthassam vele abbéli örömöm, hogy ugyanazt a férfit szeretjük, a benne lakó közöst és halhatatlant.
Az utam végére értem, minden titkomat megmutattam.
Célom eléréséhez megkértem szent hegyemet, a Visegrádként elnevezett Shakti-hegyet, a legszebb királynőt, hogy csomagoljon, hisz vettem neki egy Japánba szóló menetjegyet. Menjen, ölelje át Fujit, mutassa meg neki ezt a sokat sérült, magyar szívemet.