Aprócska kert, talán éden. Az oroszlánok már nem bántják a flamingókat, újra mindenki szelíd. A kertkapuban leraktuk az életben cipelt tulajdonságainkat, nincs dorombolás, de marcangolás sincs.

 

DSC00280 - Copy

 

A fa még mindig itt áll, talán a kiüzettetés óta roskadozik az almától. Emlékszem  az ízére, s a levére, amely lefolyt a mellemen. Lassan nyalogattam le magamról az édességemet. De most nem könnyítek rajtad, almafa.

 

DSC00277

 

Egy ideig még nézem, hogy a világ egyetlen arasznyit sem változik, s irdatlan erővel építi tovább kártyavárait szerelemből, a kettőbe igyekezve belekényszeríteni azt, ami még egy se. Aztán egyszer csak elunom, hogy megint  minden felborul és összetörik, úgyhogy új elfoglaltságot keresek, és rajzolok magamnak ide egy házat, hogy legyen hol aludnom.

 

DSC00279 - Copy - Copy