1.FREYA KÖNNYEI ODINÉRT
Az év eleje sűrű volt, forró és fekete, és mint egy nagy lepel mindenütt betakart. Szerelemként éltem meg azt az időszakot, de annak legmagányosabbika volt az enyém. Nem is volt tárgya, fénye éppen csak megvilágított egy alakot. S mikor eltűnt a forma, a szerelem akkor is velem maradt. Így e történet a szerelem eredetéhez vezetett.
2. BIZTONSÁG KEDVÉÉRT MEGVÁLTOM ÖNMAGAM
E kettétört világ telhetetlensége nem ismer mértéket. Hiába az övé az egész mindenség és uralkodik élők és holtak felett, a szerelmet is birtokolni vágyja, mert ahhoz képest semmit sem érnek kincsei. Így a legérzékenyebbek közé hatolt, kirabolta azt, amit aprólékos figyelemmel, odaadással alkottak meg az idők elején, a szerelem fészkét, a női szíveket.
3. ÖNARCKÉP ANDROGÜNKÉNT
A tél végi háborúk után, hogy erőt gyűjtsek és felfedezzem, ki is lakozik női arcom mögött, visszavonultam egy időre. Eltökélt szándékom volt, hogy egy szűnni nem akaró hiányérzet miatt felkutatom a bennem élő férfit, hogy ezután vele szoros szövetségben folytassam utamat. Ezen a tájon hiábavaló volt minden mozdulat, s hogy ennek esélyét a legkisebbre csökkentsem, összekötöztem magam és önmegadásom jelképeként térdre rogytam ismeretlensége előtt. Azóta tudok egy tájról magamban, mely nem ismeri az ellentéteket.
4.BROKEN
Történetemben harmadjára is menyegzőt tartottam, az eddigi legszebb nász volt az enyém. Ily sok bánat és veszteség után most már biztosra mentem, és nem egy külső, hanem a bennem élő férfi mondta ki megingathatatlan esküjét a bennem élő nő előtt. A harmadik igent követően ismét nászútra indultam. Lelkesedésem az évek alatt semmit sem csökkent, mert ideérve biztos voltam abban, végre megtaláltam az igazit.
Az utazás alatt egy eddig nem sejtett nyugvó pontra érkeztem, s miközben békében feküdtem a homokban és nem terveztem, hogy újra elindulok, látszólag mégis minden folytatódott tovább.
Azóta is ütközök, szeretek, szerelmet féltek, búcsúzok, hisz az én világomat is az ellentétek állandó egymásnak feszülése tartja fenn. Én is ragaszkodom az előadáshoz, de talán csak azért, mert alkotok, és mert a nászomat a világ egyik legvédettebb zugába, a művészetbe szeretném elrejteni.
5. ABORTO
E nyugvó pontra érve annak a megszületni vágyó gyermeknek rövidke látogatását, majd határozott távozását sem éltem meg valódi veszteségként, mert tudtam, történeteinken túl mindig is összetartozunk. Éppen csak jelezte, létezik és innentől mindig megtalálom magamban őt. Ez persze nem jelentette azt, hogy elvesztése miatt ne gyötrődtem volna, hisz a történetben nem vagyok megérinthetetlen. Sőt, azt hiszem, ettől az évtől kezdve mertem el igazán félni, aggódni, szenvedni, hisz minden nehéz részem is hozzám tartozik.
6.A POLIAMORIA RENESZÁNSZA
E veszteség után, mely megviselte testemet és lelkemet, királynői díszbe öltöztem. Majd infúzióra kötöttem magamat, melynek cseppjei reggeltől estig emlékeztettek arra az eredeti tervre, mely szerint kapcsolataink nem ismerik a birtoklás gondolatát, így szerelmemet szeretőivel együtt szeretem. Ehelyett párokra szabdalva, történeteinkbe zárva menetelünk az enyészet felé. Ahogy lassan, de biztosan visszanyertem emlékezetem, gyógyulni kezdtem.
7. ÉVA 2.0
Lassú, de biztos gyógyulásom örömére eldöntöttem, hogy teremtésmítoszom nem zárom be a hetedik napon. Egyszer és mindenkorra kitöröltem az emlékeimből Éva születéskultuszát, mely szerint a nő nem bír önálló léttel, hanem csak egy darabja a férfinek, mely képzet okán a hím egy életen át űzi hiányzónak hitt részét, a nő pedig az erősebbik nemben keresi otthonát.
Tudtam, a jó munkához idő kell, s míg Ádám esetében elég volt egy nap, nekem szükségem lesz egy nyolcadikra és talán még a kilencedikre is ahhoz, hogy önnön Évám megteremtsem.
Nyár volt, almát szüreteltem, boldogan habzsoltam a gyümölcsöt, hogy ami egykoron tiltva volt, innentől szabad lehessen.
( a borítófotó Márton Tünde alkotása)