Erosz a bennünk lakó isteni minőség fizikai szintű legtisztább kifejeződése. Nem létezik semmi más olyan áttetsző, ártatlan, a valódiságunkra emlékeztető erő bennünk, mint a szexusunk.
A szexus nem vágy, nem erotika, nem kívánkozás egy másik testhez, hanem az alapzatunk manifesztációja az anyagban. Az egyetlen olyan lehetőségünk, mely emlékeztet arra, kik vagyunk.
und das Buch, das Buch mindenek felett. ((felismerték egymást, a szexuális erőszak vége)
Míg a kezünk, a lábunk, az ízlésünknek a miénk, a gondolatainknak van valamilyen egyéni jellege, addig a szexusunk beköthetetlen a személyiségünkbe. Egy rettentő, az embert meghaladó erő ez, mellyel szembesülve egy esélyünk van, előtte megadni magunkat és útmutatásait követni.
Ő a soha meg nem nyilatkozó isteni önvaló egy lehetősége, hogy érzékszerveinkkel is a közelébe érhessünk annak, amit soha el nem érhetünk.
Az emberiség gyalázata, a közös bűn a szexus magántulajdonná degradáló hadművelete. A szexus isten nevében világiasított, kapcsolatokba, házasságokba zárt mivolta minden baj, háború, ínség, pusztulás forrása, és e bűntény megtalálható szinte az összes világvallásban.
itt tartunk..szégyen, szégyen, amit az egyház, az ember tett a szerelemmel és legszentebb kísérőjelenségével a szexussal, azzal, hogy kapcsolatokba zárta. ennek szívjuk a következményeit épp.
A szexus világi törvényesítésével azt érte el, hogy az ember elszakadt önnön tengelyétől, forrásától, s a benne lakó fékezhetetlen, szilaj erő helyett egy tan szabályai alá vetette magát. Már nem magával kapcsolódik, hanem egy istennek hazudott rendszerrel. Addig, amíg a szexust ki nem szabadítjuk az ember által tanokba, szabályokba zárt börtönéből, addig esélyünk sincs semmifelé megújhodásra, változásra.
Halk vagyok, és egyáltalán nem népszerű, a monogámia nevében számtalan sunyi támadás ér, az ellenerő ájtatos keresztény, istenhazacsalád nevében működik, és engem boszorkánnyá kiáltana, mert tudja, semmi más nem veszélyezteti a hatalmát, mint az effajta beszéd, ami az enyém.
Sajnos túl korán jöttem, szerencsétlen sorsom az, hogy amit mondok, még mindig nagyon kevesen hallják. Rettentő ez a magány, borzasztó átélni, hogy a legszentebb kapcsolódási lehetőségeimet, legmélyebb szerelmi viszonyaimat is mennyi hazugság, elhallgatás övezi, mert az ember egy rohadt gyáva lény, és úgy tűnik semmitől sem fél jobban annál, minthogy embertársai előtt felvállalja magát.
Unom, lenézem, és mélységesen megvetem a feleségeiket, élettársaikat meghazudó pöcsöket, igen, nagyon sokan vagytok, szinte csak azok vagytok. És unom és ugyanúgy megvetem magamban azt a részt, aki hisz bennetek, és reménykedik, hogy fejlődni fogtok gyáva népek.
A szexus eredetileg közkincs, nem az xy és és a xn-né tulajdona, az esküvők szövege azzal, ahogy hűséget fogad egy másik embernek maga a gyalázat, a lehetetlenre való igenmondás vagyis hazudás.
rettentő erőfeszítésem A csók kiszabadítására a történetből. 2020, 84*84cm
Embernek nem mondunk igent, maximum istennek, aki a szexuson keresztül lép a történetbe, és garantáltan fog okozni pár meglepetést. Mert az isten kiszámíthatatlan.
A szexust ma hivatalosan féltékeny, elsárkányosodó, gyorsan vénülő párok védik. Ez a kettő diabolikus uralma.
A megváltás csakis hárommal kezdődhet, és addig, amíg leginkább hazug, az igazságot, a vágyainkat elhallgató kapcsolatokban élünk, ezt a kettőt dicsérjük.
Senkinek semmi oka nincs arra, hogy elhazudja, letagadja vágyait az életben, hiába zárja magát házasságba, hiába istenteleníti az ölét, a szexus előbb vagy utóbb meg fogja találni, és őszinteséget kér tőle. Persze van, aki inkább előbb betegszik bele valami ronda kórba, és akár abba bele is hal, nehogy megtörténjen a szembesülés. Mert itt egy kérdés van, milyen mértékben hagytad, hogy életed Erosz irányítsa, milyen mértékben mertél őszintén élni és kommunikálni. És néha jobb meghalni gyorsan, mint ránézni arra, elárultam őt.
A felmenőink hazugságai nem kifogások, a világ telis-tele számtalan terápiával, ahol megszabadulhatunk az örökölt mintáktól. Egy hazug anya nem lehet ok arra, hogy mi is végighazudjuk az életünk, éppen ellenkezőleg, az ő mintájának és elrontott életnek kellene lennie a katalizátornak, hogy egyértelműen nemet mondjunk a hazugságra.
A ’68-as szexuális forradalom szép, kedves, de valójában erőtlen próbálkozás volt csupán, az ott még nem Eroszról, hanem csupán a vágy szabadon eresztéséről szólt. Ott még csak rombolták az örökölt modellt, de nem volt valódi, új mintájuk. Az összevissza, mindenkivel ágyba bújás egyáltalán nem Erosz isten dicsőítése.
Legyen a 2025-ös év Erosz éve, az ő dicsőségének felfedezése az egyéni sorsban, a bennünk élő Lilith színpadra engedése.
Testvérkéi – Éva és Mária – alig várják ragyogó nővérük iránymutatásait.