2026 tavaszi festményeket összefűző írás

Vérző Shakti-hegy/Visegrád (84*84cm)

Életem eddigi legnehezebb összekötős feladata volt. Elsőre úgy tűnt, teljesen fel vannak cserélve a számok, melyeket a sorsom az égre rajzolt fel jó előre.
Hibát hibára halmoztam, nem találtam meg a helyes sorrendet, így nem ismertem fel a mintát, melyben a szerelem Shiva és Shakti öleléseként rajzolódott fel az égre, s mely határozottan megmutatta, a szerelem ül a trónon, és nem a személyes énem.

Túl későn tudatosult bennem, hogy a barátom két éven át tartó árulása, hazudozása annak a belső harcomnak a tükröződése volt, ahol azt bizonygattam, erősebb vagyok a szerelemnél. Óriási leckét kaptam, ahol a szerelem álruhában érkezett, tolvajként, árulóként, és az Arunácsala hegy előtt is megtagadta a kapcsolatunkat, és ezzel százszorosan megpróbált. Akko még lemásolva a világból ismert mozdulatokat, az álruhát rángattam, az embert akartam megváltoztatni, és nem a köztünk felbukkanó szerelmet csodáltam csupán.

E nemtudás taszajtott a mélybe, s fosztott meg önmagam időtlen-idők óta tartó teljhatalmától. Szégyenteljes esés volt, rengeteg vérveszteséggel, ám csak azért, hogy vöröslő folyamomba zuhanva, ráismerjek a bennem is élő örök nászra, mely akár a leglehetetlenebb körülmények között is képes megjelenni. Ez a végzetes – a Shiva és Shakti közötti különbségét egészében kioltó – szenvedély az utolsó benső megállóm a végállomás előtt.

Aztán a zuhanás után a földön feküdve hirtelen egyetlen mozdulattal sikerült összekötni az égre rajzolt számokat, mely megmutatta a sorsomból a kijáratot. Amit most már nem vehet el tőlem senki

**************************************

Férfiből Shivává festeni (175*85cm)

A szerelmem köszönés nélkül, egyetlen pillanat alatt tűnt el előlem. Borzasztó, könyörtelen szakadás volt, melyre az élet képtelen vigaszt nyújtani. De a férfi legalább e mozdulatában megmutatta kíméletlenségét, melyben nagyon közel került önmagához. Végre nem játszott valami édes szerepet, és így -megismerve a legsötétebb pontját – egész alakjában lepleztem le, ki volt a szerelem postása.

Erre a gyötrelmes felismerésre volt szükségem, hogy a személlyel kapcsolatban ne legyenek többé reményeim, elképzeléseim. És ez volt az ára annak, hogy egy láthatatlan kéz a szerelmünket eláruló, a barátját meglopó és az évtizedeken át leginkább önmagát megcsaló káprázatot úgy törölte le a semmi koromfekete táblájáról, mint anyám valótlanságát halálakor.

Innentől a szerelmünk átkerült egy a kettősségektől nem fenyegetett térbe. Mint az unikornosok, úgy lelt nyugalomra bennem e végzetes erő. Igen, pont mint az egyszarvúak, akiket sosem láttam, de tudtam, hogy léteznek, és sorsom legfontosabb pontjain belém szúrnak, hogy emlékeztessenek magamra, így létükben egyetlen másodpercre sem kételkedtem. S ettől a perctől kezdve a szerelmünkben sem, mely a történet ezen a pontján lángolt fel igazán bennem, hogy már nem zavartak az esetlegességek.

A menyegzőre felkészítő időszakba léptem, ahol, hogy elbírjam az igent, amit a szerelemnek kell kimondjak, először tüzes fürdőt vettem, hisz csak úgy állhattam a kedvesem elé, hogy nem tisztává, hanem tűzzé lettem, és így őt, kit életre-halálra szeretek, férfiből Shivává festhessem.
Ez kellett ahhoz, hogy sorsom hálójára kifeszítve felismerjem, az Arunácsalából felbukkanó Shakti-káprázat vagyok, mely erő a Duna partján Visegrádi hegyként öltött előttem testet, hogy általa tükörbe nézhessek végre, és feldíszíthessem magam a menyegző előtt.

*********************************************

a 2026-os áprilisi szavazatom A legújabb szövetség (84*84cm)

Soha nem tudok beletörődni abba, hogy a férfi, akit szívvel-lélekkel és azon túl is szeretek, az árulás, valójában aprócska és megbocsátható kövén esett el, de a zuhanás annyira összetörte, hogy azóta nem tud elém állni. Ám túl sokat, a legszebbet kértem tőle, hogy mutassa meg a benne élő isteninek, hogy egyszerre két nőt szeret, álljon ki a Szent Hegy elé, ahol találkoztunk, fogja meg az egyik asszonya kezét, és képzeljen a másik oldalára engem, és végre önnön teljességében, megtámasztva jobbról is és balról is, maradjon csendben.

Miatta és a többi, a félelemtől önmaga eredetiségéről levált társa okán újrafestettem az utolsó vacsorát, úgy, ahogy az tényleg történt, és mely estét nem a bibliába írták le, hanem minden emberi szívbe születéskor belevésték.

Amikor is a Megváltó – aki eloszlatja káprázatunk – az Atyával egylényegű természetét osztja széjjel az ünnepi vacsorán, és ahol a köré gyűlt apostolok egyszerre mind belé szerelmesek.

És ebben az érzésben ráismernek arra, hogy a férfi iránti imádatuk az ő valódi közösségük, hogy végre nincsenek egyedül, mert a szerelmük ugyanaz. Az meg csak természetes, hogy egy ilyen vacsorán az árulás sem következik be.

Az est végén a társaság nem a Gecsemáni kertbe ment, hanem együtt visszasétálnak az édenbe, ahol – mert a szerelmet, mint eszközt felhasználva, mind megtalálták a választ az egyetlen és legfontosabb kérdésre – csendben, nyomot nem hagyva maguk után, nászra keltek a szívük mélyén lakozó önnönvalóval, és végleg kiírták magukat e kettétört világ szereplői közül

************************************************************************************************************************-

A Völva visszaveszi az erejét, 84*84cm

Megerősödve a Megváltót imádó női koszorúban,

a teremtés legártatlanabb és legmakulátlanabb tájára, a messzi északra utaztam, és ismételten tudatosítottam magamban, hogy az, akit szeretek, a személyisége szintjén képtelen befogadni azt, aki vagyok. Így még egyszer és határozottabban kimenekítettem a szerelmünket a folytonos változások térhálójából, és az idő születése elé helyeztem. Ennek hatására az immáron éteri lénnyé lett szerelmem, megszabadulva az őt elbarikádozó történeteitől, mint Odin – kilenc napra és éjjelre – fejjel lefelé lógatta magát, hogy e kifordított tudatállapotában adja át lényét az életbe többé nem alámerülő történetünknek, amit aztán rúnákként a kövekbe vésett.

Én meg a skandináv varázsasszonyok, a völvák nyomdokaiba léptem, és eddigi sorsvonalaimat, minden történetem és találkozásom visszatekertem kezdőpontjukig, az orsómra, sőt még magát az Odint utánzó szerelmemet is.

***************************************************************************************************************************************************

Végzetes belégézés – A szent család együttérzésből megalkotja a védikus asztrológia rendszerét (84*84cm)

Olyan út volt ez, melyről lehetetlen volt letérni, és ami a jelenségeket forrásuk felé vezette. Innen már semmi sem az én választásom volt, hiába akartam mássá lenni, hasonlítani a világra, esélyem sem volt. Shiva, Parvati és Ganesha a teremtéssel l ellentétes sorsot rajzolt nekem, és a védikus rendszerükkel – melyet az emberiség iránti együttérzésből alkottak – elmagyarázták a történetem, hogy megértsem és elfogadjam, egyetlen mozdulatom maradt hátra.

Rámutattak arra, csak a szívem tüzénél melegedve kapom meg az erőt a végső és végzetesen visszalélegzéshez. Ahol már nem tehetek különbséget jó és rossz, fény és sötét között, hanem el kell végre csendesednem ott, ahol az ellentétek nem is léteznek.

Megdupláztam hát önmagam, mert támaszra volt szükségem egy ekkora kihívás előtt. Aztán még egy kicsit javítgattam azokon a formákon, amelyek tükröződéseiben évmilliókon át az istenit imádtam, és amik után szaladgálva összevissza törtem magam. Majd szőröstül-bőröstül, gyönyöröstül-gyötrelemestül visszalélegeztem önmagam