A szerelem nem érzelem, és míg a jelenségek közé keverik, százszor le fogom még írni ezt. Ha elmegy az áram, fogok egy tollat és papírra vetem, megtanulok bal kézzel is írni, hogy egyszerre két kézzel is tehessem ezt. És akkor is írni fogom, ha kifogy a tollból a tinta, de addigra már annyira fáradt leszek, hogy észre sem veszem ezt.
Most is fáradt vagyok már persze, nehéz itt lenni, ezt nem mondták, hogy ez a Föld ilyen sekélyes hely.
A szerelem nem jövő-menő tudatmódosulás, hanem felcsillanása annak, ami mindörökkön létezik. És ahogy a mester mondja, egyetlen felcsillanás elég arra, hogy száműzze belőlünk ennek az idevetített káprázatnak a képzetét.
Csodálatos helyen élünk itt a medencében, mert még Magyarország legtávolabbi pontjától is fél nap alatt el lehet jutni a Visegrádhoz, és meghallani, átvenni a legnagyobb tanítást, amit akkor hát megismételek. A szerelem nem e világi érzelem.
Reggel megkérdezte tőlem az egyik férfi ismerősöm, mit tegyen, ha a társa nem fogadja el, hogy a gyengébbik nem más szereplői iránt is érdeklődik. Elsőként azt válaszolnám, válasszon érett, önmagára ébredt nőt, de ha ez nem sikerült, és már a hitel, a kamat, a gyerekek összekötik vele, hozza el Visegrádhoz, és ültesse le a nagymarosi oldalon, a Duna másik oldalán. Mert a remény hal meg utoljára. S hagyja, hogy a Boldogasszony, a Shakti-hegye önmaga valóságára ébressze rá.
Velem az élmény egy esztendeje történt, és tényleg azt hittem, megbolondultam, hogy egy hegynek veszem át a tanításait. Aztán erőt merítettem a dél-indiai Arunácsala kultuszból, ahol közismert tény, hogy Ramana Maharshi az ott magasló hegybe szeretett bele, és azóta tömegek járulnak annak lábához, és fedezik fel erőterét. Szóval ha ez Indiában megtörtént, miért ne történhet meg nálunk is.
A Shakti-hegy a megkövült, anyaggá lett szerelem, a világunkat megtartó erő fizikai testet öltése, ami látszólag mozdulatlanul adja át a tanítását, ám egyéves kutatásom alatt kiderült, micsoda irtózatos, izzó szenvedély munkálkodik benne látszatmozdulatlansága alatt.
Elsősorban női hegy, a felébredésüket, az önmagukban lévő szerelmet, mint valóságot realizálni vágyó nők hegye.
És az a nő, aki átvette tanítását, onnantól már nem perlekedik a férjével, ha az más nőt is szeret, mert a visegrádi hegy, ha szépen kéri, kinyitja a szemet és a szívet arra, hogy a másik nőben önmagát, Shaktit fedezze fel.
Nagyon boldog vagyok, hogy a festmény méltó helyére került, köszönöm a bekeretezett immáron végső helyén függő fényképet.