A kép előzménye egy nyári találkozás. Azon a tájon, ahol a júliust és az augusztust a meleg miatt átvészeltem, láttam egy hirdetést, miszerint a környékre érkezik Jézus és Mária Magdolna. Sejtettem, e név alatt számtalan kókler garázdálkodik, és csak még mélyebbre zülleszti az amúgy is rendkívüli módon sérült keresztény tanokat. Éppen ezért elmentem és eldöntöttem, hogy leleplezem őket.
A szeretetet hazudó, csalóka párt – miután végighallgattam tudományoskodó, pszichologizáló előadásukat – egyetlen kérdéssel át is világítottam. “Édes Jézusom, .mit csinálna Magdolna – kérdeztem a hittanórán megtanult alázattal – ha én itt és most beléd szeretnék, és szerelmem testi gyönyörűségében is kibontakozna irántad?” Látni kellett volna, ahogy a műjézus szeme felcsillant, de aztán gyorsan be is csukta, nehogy az asszonka észrevegye, és látni kellett volna a rémületet műmagdolna szemében, hogy elveszem tőle a férjét. Másnapi előadáson már, mint szellemtől megszállt személyként emlegettek.
A tesztet amúgy ajánlom mindenkinek, aki le akarja mérni, mikor valaki a szeretetről prédikál, milyen valóságtartalma is van a szavainak. Tanulságos tapasztalat lesz rálátni arra, mi mindent rejtegetünk hangzatos mondataink mögött. Talán ezért is szeretem, ha valaki inkább leüvölt, és nem állítja, hogy szeret, és akkor még bármi megtörténhet.
The worship of Maria Magdalene
A jézusi tanításokként feljegyzett szövegek a személyes én szakadékáig hatoló legszebb kívánságaink és elképzeléseink gyűjteménye. Egyszer volt lángoló keresők abbéli küzdelmének eredménye, hogy szavakba fogalja a lehetetlent. Aztán az írások ártatlanságát a hatalomra éhes uralkodók, istent játszva kisajátították. Még a tíz parancsolatot is, mert tudták, az embert elsősorban a szerelemtől kell megvédeni, mert annak nagyobb a hatalma, mint az övék. Hatalmuk biztosítandó egy esélyük maradt, hogy a krónikások írásait egy kicsit átírják ott, ahol az uralmukra veszélyes lehet. Mert hát miért ne kívánhatnád házastársad feleségét, ha szerelmes leszel bele, hol van az a hatalom, mely ennek a rettentő érzésnek gátat tudna szabni bennünk?
Az uralkodói réteg mindig is tudta, a világot akkor tudja irányítani, ha leválasztja önmagukról az embereket, akik onnantól, mert nincs valódi kapcsolatuk a szívükkel, irányításra szorulnak. Az uralkodó majdnem mindenható volt, mert tudta, ha isteninek hazudott törvényekkel házasságba, szabályokba zárja a szerelmet, és annak szépséges kísérőjelenségét a szexust, a legemberibb és egyben legistenibb részünket vágja le rólunk. S ha csak szabályok mentén merünk szerelmet és testi vágyat érezni, egy jól bebetonozott kapcsolatban, akkor lényegében a legfontosabb részünk felett nyeri el az uralmat.
Az ember csakis a benne forrongó szerelem által sejthet meg valamit a önmaga és a világ világosságáról, mert ez az egy olyan jelenség, mely ebben a világból, egy emberi érzésből indul ki, de mely kilóg, kinyújtózkodik belőle. A szerelem híd, mely kezdetben alakokon, felületeken felragyogva egyszer csak aztán elveszti tárgyait, és ha jól szeretünk végül a másikban lévő semmibe szeretünk bele. Igen, a tárgy nélküli semmibe. Ezt az eszközt adta elképzelt istenünk a kezünkbe, hogy a szerelemes szívünkben saját önnön valónkat imádjuk, és akinek felismerésével már az életben megsejthetjük halhatatlanságunk.
Mindig is úgy éreztem, ha csak Jézus alakját figyelem, nem kapok kellő útmutatást “hazafelé”. A Megváltót először igazán Mária Magdolna iránti szerelmében ismertem meg, ami rettentő és lángoló szenvedélytől terhes, ami csókol, behatol és végül megsemmisít. Be kellett lássam, adott képességeimmel sokkal többet tudok kezdeni Jézus vágyaival, mint a köré mesélt szeretetteljes lényével. Ebben a “mozdulatban” éreztem azt, hogy először és igazán lehajol az isten hozzám, amikor Fia által szerelmes lesz.
Ahogy mind közelebb hatoltam a szerelmes Jézushoz, fedeztem fel, hogy Mária Magdolna iránti vonzalma megtartja az összes világokat és univerzumokat, és ennek okán, mert elbír mindent és mindenkit, maguk közé enged engem is.
Ahogy mind közelebbről vizsgáltam a Jézus és Mária Magdolna szerelmét, – melyről hamar kiderül a saját szívem közepe, – jöttem rá, e kettőjük között forrongó gyönyörű erő nem kizárólagos, hanem mindenkié. Jézus és Mária Magdolna szerelme nyílni, adni vágyik. Szerelmük túlcsorduló, soha el nem fogyó, amelyben a megfürdőzés az emberi létezés maximuma. Ebben jutunk el igazán az én szakadékáig, ami egyszerre kéjes, szenvedélyes, őrjítő, de ugyanakkor egészen az alapzatunkig csillapít le.