PRIDE.
a mai budapesti pride elé, 2023. július 15.,
ahol még mindig a poliamorság a legszámkivetettebb, mert előbb válthatok nekem az óvodában és szerethetem a saját nememet, mint egyszerre többet. Pedig…
ha monogám vagy csak és kizárólag egyetlen egyet szeretsz. De belátom, ők a legszerencsésebbek, talán a felébredettek, akik az első szeme csillanásában meglátták azt istent, és onnan nem is lépnek egy életen át tovább, még csak gondolatban sem. Mert számomra a képzeletbeli utazás másokhoz is ugyanúgy számít, mint ami aztán manifesztálódik.
Én már az első szerelmemmel, Attilával az óvodában elszúrtam, pedig megkérte a kezem, de nem vettem komolyan. Nem akartam elhinni, hogy itt vár az életem elején, hogy ilyen egyszerű ez az egész. Csak ő meg én. Már csak egy “utolsó élet”, és végre vége mindennek.
Azt hittem, van itt még valami lényeges a szerelmen kívül. Tévedtem. Nem, nincs semmi sem.
De mivel elszúrtam, kénytelen voltam elindulni az emberré válás rettentő útján, és bevállalni, hogy akkor majd több alakban imádom az egyet.
Innen nem volt más út előttem, mint a poliamoria, hisz a szavakat szeretem eredeti jelentésében használni.
Igen, felcímkéztem magam, poliamor vagyok, és amúgy elsősorban a nők miatt.
Borzasztó állapotban van az átlagférfi, a férjem, mikor nyitottuk a házasságot mondta, vigyázz magadra, fájni fog. Ő mindent előre látott. Ám erre, ami van, nem lehet felkészülni egyedül. Ide női összefogás kell, annak a felismerése, hogy csak együtt sikerülhet, afféle újrateremtett Évaként visszavezetni a történetet a kiindulópontjába. Persze ezek mind jelképek, senki nem távolodott el semmitől, tudom, délibáb világban élek és látszatszeretettel harcolok, de nincs más eszközöm.
És persze én is mindig a nehezített pályát választom, és a nekem tetsző férfi másik női érdekeltsége vonz. Vonz és taszít is naná, óriási kihívás az “ellenfélhez” közel kerülni, de nem érdekel ennél kevesebb. De elvben rendkívüli a hasonlóságunk, hisz ugyanazt az embert szeretjük.
Meg kéne fogni egymás kezét, és körbetáncolni a férfit, és egymással is megélni azt a szerelmet, amit iránta érzünk. Ha kihagyom a szerelemből a nőt, a felét hagyom ki az életből.
És miután elszúrtam az elején Attilát, a monogámiát, hát most így, cserepekből illesztem magamban össze a szerelmet.
Ezt itt folytatom majd tovább, mert van a poliamorságomnak egy másik oka is, de egyszerre egy elég mára.