Mikor néhai szeretteimet haldoklásukkor kísértem, még az utolsó napokban is feltűnt, hogy noha a legtöbb sajátosságuk, képességük már a túlparton van, de a vágy, mint legutolsó társ, egészen a szakadékig kísérte őket. Sok mindent láttam és hallottam akkor..szerelmes, szenvedélyes vágy volt az, könnyekkel kísért vallomásokkal, a végén meg már csak kétségbeesett rángatózásokkal. Mintha minden, ami talmi lett volna rajtuk, levált róluk, hogy megmaradjon egyszerűségük, eredetiségük abban a végső nagy harcban. Végre nem titkolták, egész életükben semmi másra nem vágytak, csak arra, hogy szeressék, öleljék őket, és végre belehalhassanak egy másik alakon keresztül önnön magukba.
Halottaim legutolsó és kívülről nézve persze rettentően fájdalmas és szívet szaggató mozdulatsora jellemzi ezt az évemet. Amikor is a szellem végre le akarja vetni magáról az élősködő személyt, amikor is az életben megjelenő egyetlen nem e világi létezőről, a szerelemről le akarjuk hántani az őt eltakaró alakot.
A szerelem jelenségeken keresztül bukkan fel a világban, a férfi számomra nem más, mint egy felület, mely hátteret ad neki. Miközben a szerelem, miként a film, itt van vászon nélkül is, csak sokáig aligha tudtam bármit is kezdeni a térben a vetítővászon nélküli filmmel. Ott követtem el a hibát, hogy az öt érzékszervvel akartam felfogni a szerelmet, de így csak egy férfihátteren megjelenő tükröződést kaptam, és nem a szerelmet eredetiben.
De talán nem kell megvárnom, hogy lefusson az egész film, útközben is hátat fordíthatok a vászonnak, hogy a fény közvetlen rajtam ragyogjon fel, és ne egy felületen, már tükröződésként, előadásként csodáljam.
Borzalmas nehéz gyakorlat ez, mert már emberi testben akarom meghaladni magamat.
A szerelem a legmagányosabb, legkegyetlenebb praxis, de ha már rájöttél, hogy addig nem kaphatod meg teljességében, míg el nem távolítod a közeléből mindazt, ami tárgyi jelleggel bír, be kell vállalnod a legnehezebbet. És noha igaz az, hogy halandó csak halandót szerethet halhatatlanul, de fel kell tennem magamnak a kérdést, tényleg halandó vagyok-e.Erről festek most..
A szerelem a szabadulás útja. Köszönöm az összes férfinak, hogy hátteret adott neki, és ezzel be is töltötték a feladatukat.