Mi is az valójában az, hogy Casablanca? Egyáltalán hogyan határozható meg a léte? Egy filmtekercs csupán, mely ugye mára már csak digitálisan létezik, tehát fizikai formája sincsen. Vagy sokkal inkább egy hatalmas szellem, mely időközben ugyanolyan tárgyi valósággá lett az emlékekben, mint mondjuk a Duna vagy a Himalája?
Többedszerre néztem, most már nem a történetre, a környezetre, az eseményekre figyeltem, már csak ínyencként hagytam magam megpihenni ebben a főszereplők közötti megtartó térben, mely az egyetlen búvóhelyünk az életben. Nagyon szeretem, amilyen finoman, természetesen még egy a szexuális forradalom előtti óvatos módon, de csak nyitogatja az ajtókat az emberi kapcsolatok között. Ahogy arra tesz próbát, hogy talán mégis átjárhatóvá kellene tenni szerelmeinket. Talán mert a szerelem nem mindig az egyes párok határánál végződik, hanem olykor meghaladja azokat. Mert a szerelem az, ami van és hozzá képest mi csak káprázatként létezünk, de tesszük mégis felfoghatóvá azt az érzékszervek számára.
E filmben, mint valami hatalmas, túlvilági lény ellátogat az életbe a szerelem, egyáltalán nem párokban gondolkozik, inkább láncolatokban, a földet körbeölelő szövetségekben. Ilsa/Ingrid elkezdi szeretni Victort, az érzés nem múlik, de mégsem áll meg annak alakjánál, és e halálos kór továbbterjed Rickre is. És noha tekinthetné egymást a két férfi vetélytársként – ahogy azt ránk örökítették a felmenőink, és ami alatt lassan összeroskad a világ, nem.., – Rick titkon csak elkezdi szeretni Victort is. Persze mindezt valami nagyon óvatos, illedelmes, negyvenes évekbeli, csak meg ne tudja a falu módon. De mi, akik nézzük, tudjuk, hogy ebben a filmben a szerelem a győztes, még akkor is, ha az alakok, akik, mint vászon hátteret adnak neki elválnak, szenvednek és titkolóznak is.
Szóval a Casablanca az a film, melyben eljött a szerelem idegen földről, hogy felfedje törvényeit. Szerencséje volt, mert micsoda tisztességes, egyenes derekú, felnőtt férfiakkal és mily méltóságteljes női magatartással találkozott. Célja nem valami földi beteljesülés, hanem csak azért érkezett, hogy a szívből kiüldözze az annak trónját bitorló ént, és átvegye az irányítást. És ebben a műben sikerült neki, itt csak látszat az elszakadás, hiába száll fel a gép, a szerelem megmarad.
Engem különösen a két férfi közötti erőtér nyűgöz le, ez a nem e világi kvalitás, mely abban tud találkozni, hogy felismeri, hogy ugyanaz a szerelmének tárgya.
Ilsa.
Szóval a két férfi nem az egymás iránti szerelemben, hanem annak közös tárgyában találkozik, és bátorságuk, egyenességük bizonyítéka, hogy ennek hangot is ad.
Marasztaljuk sokáig a szerelmet ebben a világban, azzal, hogy újra és újranézzük ezt a filmet.