Mit szeretnék karácsonyra? Egyetlen dolgot. A világ és az én valódiságába vetett hitem teljes eloszlását, azt a tényt, hogy én, mint független tényező nem is létezem. S, hogy a karácsony egyetlen tételmondata, hogy én és az Atya egyek vagyunk, ne csak a legfénylőbb tudásom legyen, hanem realizálás. Ehhez pedig szerelmes szív kell.
Jó ideje tudom, nincs híd a személyes én és az abszolút között, aki ezen a ponton receptről handabandázik, az hazudik. Minden gyakorlás, erőfeszítés csak egy pontig vihet el, a személy széléig, a szakadékig. Ami időszakos nem érheti el azt, ami nem időbe vetett. Még a halál közeli élményeink is az élet partján történnek. Mégis ezek a tudatunk egét átszakító üstökös fénycsóvák adnak egyedüli hajtóerőt az élethez.
Amire itt útközben rájöttem, ha valami eszközt, kelléket kell magamban megleljek, mellyel mégis gyakorolhatok önnön halhatatlanságomra, az a szerelem. Csakis a szerelmes szív az, mely az én peremvidékéig visz, és ott kilógat a semmi fölé. Csak ezen érzelem mentén beszélhetünk arról a tényről, hogy ha időszakosan is, de elvesztjük magunkat, ami elengedhetetlen kelléke az isteni önkutatásnak. Az emberek iránt érzett szerelemmel istenre gyakorlok.
Emiatt tudatos elhatározásom, hogy szerelmes “akarok” lenni, mert nincs más eszközöm, ehhez pedig tárgyak kellenek, melyek életre hívják bennem e nagyszerű érzelmet.
Végül is gyönyörű év ez, mert három alak tartott az idén hátteret előttem a szerelemnek, három férfin keresztül láttam meg 2023-ban, hogy “él az isten”. Az, hogy ők ebből semmit vagy aligha érzékeltek valamit – egy kis izgalmat maximum, három napig tartó romantikus érzelmet, kíváncsiságot, testi vágyat – meg az élet tragédiája.
De egyikük sem volt képes az érzést eredeti funkciójára használni, hogy azt az önkutatás eszközéül önmaga felé fordítsa..Így a szerelmük, pillanatokra felragyogó meztelen mivoltuk, ami a legdrágább gyémántjuk, aláhullott a többi kavics, kacat közé. Mára el is felejtették e nagyszerű perceket, én meg, ha visszanézek az évre csak ezekre emlékszem. De hát íme az ember, akiért a Megváltó annyit szenvedett hiába.
A szerelembe esés is képesség, és mindhárom esetben már öregebb fiúkról volt szó, melyre az életkor előrehaladtával igenis gyakorolni kell. Mert míg fiatalon a friss, edzett szív könnyedén és sokszor képes szerelembe esni, az idő előrehaladtával az is öregszik, és vannak bizony életek, melyek a szív szerelme esésének képtelenségébe halnak bele.
(a képrészletek szerelmes pillanatok az évből)