Ideje már arról is szólni, milyen másként érzékelik a szuperérzékenyek a szexualitást. Ám először hadd nyomatékosítsam, nem mimóza, rózsaszín borsószem királykisasszonyról van szó, hanem egyfajta védelmi hiányról, egy olyan oltalom nem létéről, mellyel a sokaság bír.
A szuperérzékenység ózonlyukkal való létezés, ahol közvetlen tapasztaljuk meg a felettük feszülő mindenséget, ami bizony éget, diderget, és reggeltől estig cibálja le rólunk a még minket takaró mezeket, mert a szuperérzékeny komolyan gondolja azt, hogy el akar készülni a halálára, és azt csak meztelen lehet.
Neki védőburok hiányában az együttlét rendkívül intenzív tapasztalás. Nem kevesebb, ami történik, mint a másik egész lénye költözik át belé a szexus során. Öröklakást bérel benne, vagy legalábbis hosszú távra nála marad, még akkor is, ha már hetek, hónapok, sőt évek is elmúltak az együttlét után.
Nála maradsz, még akkor is, ha nem tudsz róla, mert egyetlen pillanatra a kéj magaslatain feladtad magad. A szuperérzékeny az isteni lényét tárja eléd rögvest, mert neki valójában aligha van más, és te erre öntudatlan a saját isteni lényeddel reagálsz. Téren és időn túl találkoztok, ott, ahol nincs búcsúzás.
Te talán elfelejted ezt, de a szuperérzékeny ezzel a tudattal él onnantól tovább, és borzasztóan fáj neki átélni minden testi együttlét után az elválást. Mert pontosan tudja, abban az ölelésben megjelent a valóság, és annak végeztével ismét személyiséget kell hazudnunk magunk köré, és az neki rettentően fáj.
És még valami, a szuperérzékenybe nem csak a zajok, a fények hatolnak a bőre alá, de egy érintés is. Amikor egy ilyen lényt simogatsz, rögvest a lényegében érinted, de csak azért, mert ő nem takarja magát és az esszenciáját hordja a felszínen is. És bizony az ilyen érzékelés mellett olykor egy háromperces “menet” is maga a végtelenség, mert egyes intenzitású élményekből bizony nem bír el nagy mennyiséget.
Szóval a szuperérzékeny mellé szerezz be egy “normális” szeretőt, akivel a mindennapos szexuális életed éled, és hozzá csak a desszertért menj. Ám nagyon fontos, mesélj neki honnan jössz, és hova távozol, sőt nagyon boldog lenne, ha be is mutatnád neki a hölgyet. Mert a szuperérzékeny egy még eredeti világban él, transzparensen, ahol nem takarjuk el egymás előtt a titkainkat.
De persze ő is féltékeny, mert ő is ember, de csak azért, mert ha nem ismeri a másikat, képzelegni kezd. És fantáziálásaival is elég extrém, amit művel.