A hideg ráz a modern kori “kereszténységtől”, mely alapjaiban árulta el annak eszméjét, melyet eleve csak a forrása felől lehet megérteni. Azt az eszmét, ami legmélyebb bázisunk realizálásának a gyakorlata, egy minden világi kompromisszumtól mentes, szabad, szerelmes létezés, ahol e tárgyi tér összes jelenségében istent imádjuk, mert minden tárgy az ő anyagi kivetülése.
A kereszténység ártatlanságából vallás lett, világi hatalom, mely pompásan uralkodik a nép felett, és aki azt hiszi, szabad tőle, nézzen csak körül az emberi kapcsolataiban, a szerelmi hálójában, amit maga köré szőtt.
Mert ezt a párokra osztott, álságos, kiskertettel és kerítéssel őrzött magántulajdon-rendszert, ki más is szabadította ránk, mint az egyház. Mert csak ezt a szabályok közé rángatott, büntetéssel fenyegetett embert lehet irányítani. Mihez is kezdene az uralkodó öntörvényű, szenvedélyes oroszlánokkal, akik nem bírják a karámot, azok vad, gyönyörű szabadságával?
A hatalmat a megfélemlített, lebutított, önmagáról elfeledkezett ember hívta életre, aki nem mer magától két lépést sem lépni, mert fogalma sincs, merre van az előre.
És igen, a monogámia hazug képződménye is ennek az eredménye, mert mivé lenne a hatalom, ha a szerelem szabad lehetne. Nem is lenne rá szükség, mert akkor a szerelem irányítana.
De hát egy szabad szerelmű társadalomhoz először is érett egyedek kellenének, ami pedig nem más, mint önnön valódiságunk realizálása, a szív erejének felismerése és szolgálata mindenek felett. Illetve annak a ténynek az elviselése, hogy végzetesen és végérvényesen egyedül vagyunk e hatalmas ég alatt, és ha létezik párunk – amivel szintén tömegeket butítanak – az nem más, mint maga az isten, aki számtalan alakban jelenhet meg. Akár egyszerre többen is, mert ő arra is képes, amit mi el sem tudunk képzelni, ezért ő az isten.
A világ ura eredendően a szerelem, aki a teremtő első megnyilvánulása az anyagban. Istenből csak a szerelmet vagyunk képesek felfogni, mert isten felfoghatatlan.
Eredetileg a szerelem irányít, mi meg ott szolgáljuk és akkor, ahova hív, és egy ilyen térben nem kérdés, tudsz-e egyszerre kettőt is szeretni?