**a házasságomról, a taknyos kisfiúkról és az érett férfiról
Amikor kilenc év ismeretség után, 2005 májusában odaálltam a férjem elé, és vallottam, mert nem tudtam tovább a klasszikus, a felmenőktől örökölt, kizárólagos házasságot hazudni, – s amikor már az összes elfojtás, hazudozás okán túl voltam egy nőgyógyászati műtéten, amit ambulánsan kértem, így el sem altattak, csak kikötöztek, lefogtak, és valami szentelt vizet befújtak a lábam közé, ami aligha csillapította a kínokat..és akkor jött az orvos a szikével, majd még rám is ordított, ne rángatózzon, mert félrevágok – kinyitottuk a házasságot, találkoztunk először igazán. Igen tudtam, hogy összefüggés van a nőgyógyászati betegségem, afféle “majdnem rák”, szóval egy perccel előtte, és az elfojtásaim között.
rékároly
Akkor néztünk először egymás szemébe, és abban a pillantásban ismertem fel a velem szemben álló ember fajsúlyát. És ezer szerencsémre, nem a traumái, kisebbségi komplexusai mögött bújócskázó, nyafka, megbántott, elárult kis faszi válaszolt, akivel tele a világ, hanem egy érett, felnőtt férfi, akiről akkor tudtam meg, hogy tényleg szeret. Engem szeret, a lényt a történeteink, a földi sorsunk mögöttit valóságot. Aki akkor annyit mondott, menj, de tudd, fájni, most ismered meg majd a férfit.
A kapcsolatunk ezalatt a tizenkilenc év alatt elbírta az összes, rajtunk áthaladó egyéb találkozást, és egyszer vagy kétszer még olyan szerencsém is volt, hogy olyan erős, “önazonos” férfiakkal találkoztam, akik eljutottak a férjemig, és barátokká lettek, de ez volt a ritkább.
Természetesen nem egy nap alatt váltottunk, és személyes szinten megvoltak e döntésünk nagyon nehéz szakaszai, de mindketten fel akartunk nőni teljesen és igazán ahhoz a benső emberhez, aki tényleg szereti a másikat. S mára a férjem erről az egészről annyit mond, szárnyakat adtál nekem ezzel.
Fel sem tudom fogni, miért nem másolja egyre gyakrabban a világ a mi modellünket, minek elválni, mikor például alábbhagy a szexuális vágy, amiről minden érett ember tudja, hogy eredeti pompájában csak egy ideig kísérőjelensége a kapcsolatnak. Ja, persze én is hallottam házassági szexusról, na ja…Miért kell elválni, gyereket szakítani, házat felezni, és bízni abban, hogy majd legközelebb sikerül, amikor simán csak le lehetne bontani a klasszikus házasság falait, lehetne beszélgetni, és akár tényleg találkozni a férjünkkel, megfosztva végre őt e szereptől. Nem tudom egyébként a második házasságok mennyivel sikeresebbek, és maradnak végig kizárólagosak..
(nem) hiába kerestelek az életben. 2020, 85*85cm
Ám sajnos a férjemnek igaza volt, és tizenkilenc év alatt – hisz “szerelemfüggő” vagyok, ugyanis a szerelmet a valóság felé tett kutatásom eszközéül használom, amiről tudom, nem visz el a célig, de teljesebbé teszi az életet – láttam pár dolgot, és tényleg szeretnék mást írni, de nem tudok: borzalmas állapotban van a legtöbb férfi. És ezen a helyen most már lesz.rom, ki nevelte el, ki tette életképtelenné, itt mindenki megkapta az eszközöket, hogy elkezdje gyógyítani magát, csak ahhoz meg lusta és gyáva is.
Ennek híján a legtöbb férfinek nincs önmagában valódi gyökere, valamelyik szánalmas szerepszemélyiségéhez kapcsolódik csupán, és jaj neked, aki annak valóságosságát megkérdőjelezed. Nem végez komoly “önismereti” munkát, max valami álguru tanításait hallgatva, leönti magát spirituális vagy már éppen újadvaita tanokkal, aztán annak fellegvárából prédikál, és azt hiszi, nem látok át ezen. Gyerekkori traumákat cipel, és leginkább a mammába vágyik vissza, mert előre menni nem mer. És mindezek miatt vastag páncélt vesz magára, egy jól működő ügyvéd, közgazdász politikus vagy éppen művész acéljelmezét. Aztán megismerkedik velem, és jaj neki, de persze nekem annál inkább, mert magamból kiindulva, elsőre úgy hiszem, a szerelmes szavak mögött valódi súly van, és megvalósított élet. És nem csak egy hőn áhított álom, ami bizonyos benső munkák elvégzése híján nem realizálható.
A poliamoriáról is elvben egyre többen vélekednek pozitívan, de amikor tényleges megvalósításra kerül a sor, jön a nemulass. Már általában a választásaik gyatrák, a legalacsonyabb szintű nők közül keresgélnek, akikből egyre több van, mert ők is szaporodnak, az eredeti, még egykoron tényleg szeretni tudó nők is egyre aljasodnak. És amikor cselekedni kéne, felvállalni, dönteni, akkor kiderül, nincsenek valódi, előre elkészített eszközeik, hogy etikusan többet szeressenek.
Én minden egyes szerelemkor a “legvégső” találkozásra készülök, és magam részéről tudom, hogy képes vagyok erre, ami az isteniben való egyesülés, a végső otthon realizálása az anyagban, és azt is tudom, ez az aktus, milyen sokat kér. Na meg, hogy ehhez ebben a földi életben érett emberek kellenek. Magam részéről lassan harminc éve folyamatos “önismereti” munkát végzek, és nincs olyan része a személyemnek, amit ne dolgoztam volna át, amiről ne mernék beszélni, amitől félek. És velem is azért történt egy és más, de tényleg.
Ám a férfiak java része megretten az első, “agresszívabb” mozdulatomtól, amit azért teszek, hogy lerázzam róluk a szerepet, és végre találkozzunk. És mennyire is hálás vagyok a férjemnek, amikor ezt teszi velem, szóval bőven tudom, milyen érzés alaposan megrázva lenni..
De a kisfiúk – vagyis a férfiak 90%-a – meg az isten tudja, melyik traumájukra, az ükapjuk seggén valamelyik pattanására hivatkoznak, mint örökségre, és még én kapok ki, hogy durva vagyok, csúnya, agresszív, úgyhogy legyek velük óvatos. De még mielőtt tényleg ideérnénk, inkább elszaladnak. Mindezt úgy, hogy mielőtt még hozzájuk értem volna, lenyomtak a torkomon valami new age-s tanítást. A legutolsó megint azzal jött, hogy te projektálod ki a világot, vess magadra hát. Innentől tudom, hogy kettőig sem tud számolni, mert azt hiszi, ért valami a dolgokból.
Nekem nagyon jó, mert a tanítóm, aki a Mester felé mutat, kegyetlen eszközökkel elvette tőlem az összes, a világ működésével kapcsolatos koncepciót. Nem értem az életet irányító erőket, nem tudom, ki voltam “előző testetöltésként”, és azzal sem vagyok tisztában, hogy alakulnak a vonzás törvényei, egyáltalán vannak-e tényleg. Én már csak szerelmet akarok, és azért képes vagyok fizetni is. És tudom, hogy az nagyon drága dolog!!
És mert telhetetlen vagyok, és meg akarom sokszorozni azt a gyönyörűséget, ami a férjemmel sikerült, – amivel kapcsolatban hadd nyomatékosítsam, nem egy állandó boldogságról van szó, jesszus dehogy, hanem egy huszonnyolc éve tartó hegymenetről – ezen vágyam még “kivetítem” a világra.
Mert ebben a maradék időben már csak etikusan, áttetszően és veszélyesen akarok élni, amit csak szerelem idején lehet, hogy aztán úgy húzzak el innen, hogy soha többet gondolni se kelljen erre a szánalmas helyre, amit mi tettünk ilyenné emberek.
megvagy
És mert telhetetlen vagyok, és meg akarom sokszorozni azt a gyönyörűséget, ami férjemmel sikerült, ezen vágyam még “kivetítem” a világra.
Mert ebben a maradék időben még etikusan, áttetszően és veszélyesen akarok élni, amit csak szerelem idején lehet, hogy aztán úgy húzzak el innen, hogy soha többet gondolni se kelljen erre a szánalmas helyre, amit mi tettünk ilyenné emberek.