most, hogy egy picit behatóbban foglalkoztam a japán művészet az európaira kiváltott hatásával a 19.században, azon tűnődöm, vajon ez az egész nagy művészeti, festészeti átalakulás, melynek következtében mára csak nagy ritkán vagyok képes végignézni egy kortárs múzeumi tárlatot, nem Japán miatt kezdődött-e? Szóval, hogy ott valahol a 19.század elején vajon nem egy “japán lepke” pillangó-effektusa az, ami mára hurrikánként söpri el az egyszer volt figuratív, klasszikus festészetet? Amit persze egyáltalán nem akarok idealizálni, hisz el kellett jönni a huszadik századi változásnak, nem maradhattunk örökké a szentképeknél és a csataábrázolásoknál.
Ám az egészen biztos, hogy az impresszionisták közül sokakra, majd Van Gogh-ra, Gauguin-re, Whistler-re óriási hatást váltott ki a kor japán divatja. Az történhetett, hogy a japán fametszeteket, selyemképeket látva nagy európai festőink agyában változni kezdett valami, és aligha hiszem, hogy tudatos hatás volt ez, hogy számoltak-e azzal, milyen energia lakozik az egyes művekben, felfogtak-e valamit Japánból? Szerintem csak esztétikai okai lehettek a döntésüknek. És arra nem gondoltak, mekkora ereje van egy japán pillangónak, aki ártatlanul megcsapdossa szárnyát a Fuji oldalán.
Japán.. ha létezik népcsoport, mely számomra egyértelműen egy másik kor, bolygó, létezés küldötte, akkor azok a japánok.
Mert mit tett a nagy Monet, japán mintára kertet épített, és annak hídját másolni kezdte, tavacskáját pedig szintén a keleti ideához hasonlóan vízililiomokkal díszítette. Igen, az európai nagy művészeti változások első pillangószárny-csapásait az impresszionistáknak köszönhetjük, akik hozzám hasonlóan egy hatalmas, ismeretlen erőt szabadítottak magukra Japánnal, mert aligha hiszem, hogy az 1800-as években élt Monet sokkal többet tudott volna a kultúrájukról, mint én most.
Minden nagy változás a művészetben kezdődik, a kép, a szobor, a zenemű mindig egy eljövendő kor első vázlata, amit aztán megvalósít a történelem.
Igen, kellett ez a hatás, kellett ez a szinte nem e világi japán befolyás, amit lehet még a japánok sem értenek, fel kellett frissíteni az európai szellemet, aminek kiindítói az impresszionisták voltak.
Monet japán kertje
Kellett aztán, hogy a kép széjjel törjön százféle izmussá. De talán jó lett volna valahol megállni mondjuk útközben az expresszionizmusnál, a szürrealizmusnál, vagy éppen de Chirico metafizikus festészeténél, mert mára tényleg csak a törmelék maradt.
Vajon meddig lehet tovább törni a törmeléket, mi maradt nekünk, miután nem tudtuk megakadályozni a japán lepke szárnycsapását ?
