Sejtésem szerint mára mindenki számára egyértelmű, hogy a legnagyobb átverést a hatalom a vallás – a fölénk hazudott istenhit – és a szexualitás témájában követte el. Ez ugyanis a két legérzékenyebb, legártatlanabb, mondhatni emberi részünk. Azon minőségeink, melyek kiemelnek az állatvilágból, és remény adnak arra, hogy felfejthetjük, kik is vagyunk.
Végül is csak ezt a két területet kellett rigorózus szabályok alá vetni, és az emberiség elvesztette a csatát a gonosszal szemben.
Évezredeken át éltünk hazugságban, én éppen csak évtizedekre, talán egy évszázadra látok vissza felmenőim között, de borzasztó az a pusztítás, melyet a hazug szexus és istenképzetek okoztak bennünk. És ráadásul e kettőt össze is kapcsolták, és a vallási szabályok közé zárták Erosz gyönyörűségét.
Odin és Freya szerelme, 2022, 85*85cm
A botrány nem is az, hogy ez megtörtént, hanem, hogy én vagyok a családban az első, aki felállt, és látva ezt a borzalmat, végre sikított egy nagyot, hogy még a forradalmi anyámnak is vissza kellett fojtani a párkapcsolatok forradalmáért izzó tüzét, ami aztán ellene tört, hogy végül kegyetlen halált haljon. A többiek meg simán képesek voltak asszisztálni a gonosznak, előbb csalták meg a feleségeiket, vagy gondoltak szeretkezés (na jó, inkább csak szex) közben a szomszéd akárkire, minthogy bevallják a férjüknek, már csak muszájból nyitják szét a lábukat.
Emlékszem, 2005 tavasza volt, amikor kilenc év házasság után odaálltam a falu egyik legszigorúbb asszonya elé, aki a nagyanyám volt, és azt mondtam neki: Mama, ezt a hazugságot, amit egymás ellen a házasságban elkövetünk, nem bírom tovább!
Ő pironkodva rám nézett, aztán lehajtott a fejét, és valami olyasmit válaszolt, tedd meg értünk utólag, élj helyettünk szabadon és őszintén, mi erre képtelenek voltunk. És gyávák nagyon. Aztán hat év múlva végignéztem az agóniáját, ahol sok mindent láttam, mert ha előbb nem, hát végre haldoklás közben őszinték vagyunk..
A célom azóta pontos és egyszerű:
Tisztítsuk meg az életünk e legértékesebb területeit a hazugságtól, távolítsunk el minden elhallgatást és hazugságot szerelmi tereinkből. Ám persze elsősorban kutassuk fel azon legbenső szépségünk, aki a valóságban gyökerezik. Fogjuk már fel, mikor a másiknak hazudunk a gyönyörűséges “istent” csapjuk be, mert ő járkál itt köröttünk álruhában.
50 felé nincsenek romantikus képzeteim, nem fogom “megtalálni az igazit”, aki majd csak engem fog szeretni, és a többi nőre rám sem néz. Ilyenkorra az okos nő már kiismerte, milyen erők irányítják a férfit, már amelyiket útközben nem herélt ki az asszony, és már csak otthon miákol mellette unottan. Szomorúan látom, mivé lettek a tegnap még nagyszerű fiúkáim közül sokan, hogy adták fel az álmaikat valami abszurd ügyért, mint hivatás, szentcsalád és a többiek..
és csak mondom és mondom, még ha nem is értik, akkor is
Ilyenkorra már csak és kizárólag “poliamor” alapon vagyok kapcsolódni, és nem azért, mert hattal akarok ágyba bújni, dehogy, hanem mert etikus, szókimondó viszonyok között akarok élni. Felnőttek között. És azt monogámiában nem lehet, mert ott egy ponton túl elkezdünk elhallgatni és hazudozni.
Ám egyáltalán nem vagyok túlzottan optimista, látom, ahogy hatalmas lendülettel kezdenek bele a “poliamoriába” a sors által mellém sodort férfiak, mert elsőre persze azt hiszik, a Réka mellett majd mindent lehet, és azt is látom, ahogy már az első kanyart sem tudják bevenni. És a baj az, hogy néha már én is velük ülök az autóban, és az ütközés nekem is fáj nagyon.
Amíg bírok, kiszállok a roncsokból, és reménykedem, hogy kisebb sérülésekkel megúszom, és ezután még hangosabban, még nyomatékosabban mondom tovább, mert tudom, valaki úgyis hallani fog.