a tegnapi jézusos bejegyzés folytatásaként.
természetesen a magát Jézusnak nevező csavajdék második napi programjára már nem mentem el, bőven elég volt ennyi koncepcióból és a jóemberség tettetéséből egy nap is. Így tegnap próbáltam megnyugodni kicsit hullámvasúton, ami az élet. Na ja..
Aztán este megtudtam, hogy az illető férfi, “Mária Magdolnával” az oldalán, külön kiemelte szereplésemet showja folytatásában, és, mint szellemtől megszállottról beszélt. Gondolom, nem a szent szellemre utalt, én viszont igen, és üzenem neki, csak azt látja és gyűlöli bennem, amit magában nem oldott fel, az elfojtásait.
Az idegen szellemtől való megszállottságomat minden bizonnyal azért feltételezte, mert megkérdeztem, ha én ebben a pillanatban beléd szeretnék “uram” – ami amúgy meg is történne, ha igazi lennél, így mindez csak elmélet, – akkor mit szólna ehhez az asszonyod? Természetesen még mielőtt feltettem a kérdésemet tudtam, hogy nincs semmi létjogosultsága az egésznek.
Persze, hogy provokáltam, hisz tudom, mi maradt mára ebből a kereszténységnek nevezett gittegyletből, milyen rettentő távol került a forrásától annak eredendő szépsége. A bibliát emberek írták, az igazi törvény nincs papírra vetve, mert azt az Atya, jobbján a Fiúval az emberi szívekbe véste bele. De hát ki meri meghallani a szívét mára..
A biblia, mint kultúrtörténeti olvasmány nagyszerű mű, de azért mint abszolút kinyilatkoztatását istennek nem kéne szó szerint venni.
Aztán éjszaka újraolvastam János nyolcat, a házasságtörő asszonyról. És az bőszít fel az egészben, hogy noha szép, szép, ahogy a biblia szerint Jézus összevissza mentegeti a szerencsétlen asszonyt, akit, gondolom a házassági szexus keretei között használt évek óta férje, és kitört..hogy az vesse rá az első követ, ilyenek..de azért a végén csak a szájába adja az újszövetséget írok hazug serege, hogy menj leányom és ne vétkezz többet. És erre a félmondatra építettünk egy egész nyugati társadalmat.
Tehát, hogy itt élünk egy olyan közösségben, mely legitimizálta ezt a jézusinak nevezett bullshitet, hogy vétkezett a nő, mikor a férje mellett mást is szeretett. Egyáltalán a szeretet mindenhatóságát vonja a mű kétségbe, hisz mi más is lenne a női ölelést, mint a szeretet testet öltése.
Természetesen eszem ágában sem volt a magát Jézusnak kikiáltó férfibe beleszeretni, nem szokásom belerontani házasságokba, maximum azokra a férfiakra reagáltam eddig, akik ki-kikacsintottak onnan. De mindig jeleztem nekik, nálam ez a becsapósdi úgysem pálya, szóval menjenek először haza mammához, és velük beszéljék meg, hogy vágyaitok vannak, aztán majd meglátjuk. Természetesen soha senki nem ment haza megbeszélni.
Inkább csak tesztelni akartam, hol áll a keresztény tudat a huszonnegyedik században, vajon tett-e egyetlen lépést is a forrása felé, vagy minden nappal csak tovább távolodik tőle?
A műjézus velem kapcsolatos hozzáállása mélybe temetett, rettentő emlékeket hozott napvilágra belőlem. Éreztem, ahogy közelednek hozzám a lángok, pörkölődni kezd a talpam, majd átéltem az első harapását a tűznek. A kínok netovábbját meg sem tudják közelíteni a szavaink.. Ám, ami a legborzasztóbb volt az egészben, hogy a tudatom egészen addig nem hagyott el, és éberen kellett átélnem, hogy széjjel égek, míg a lángok az agyamig nem értek. És mindezt azért, mert szembe mertem menni egy jézusiként hazudott tannal, mert az igazságba, a szívekbe írt bibliába voltam/vagyok szerelmes, ahol Jézus, az Atya meg pláne nem regulázta a világmindenség legszentebb találkozásának a lehetőségét, a szexusunk.
Egészen kislánykorom óta van pár ilyen emlékem, és ezekhez képest, milyen szerencsés ez a mostani életem, hogy csak megszállottnak bélyegeznek.