kedves Naplóm,
a legkínosabb és a legfelháborítóbb az egészben, hogy magamon kívül senki sem okolható semmiért. Én verem át és csalom meg magam, és csak e személy miatt élek át ennyi fájdalmat.
Mindennek az az oka, hogy halhatatlanságom és végtelenségem helyett egy halandó testtel és a köré vetített jelenségekkel csapom be magam, és, hogy születésem pillanatában én is ittam a feledés vizéből. Így elhittem azt, hogy csak egy névvel és címmel díszített látszatlétező vagyok. A szerencsém, hogy annyira de annyira nem ízlett az ital, hogy egy korty után ki is köptem, de azért sajnos egy kicsit mégis lenyeltem. Ennek okán vagyok ilyen felemás, ilyen az egyik szememmel az örökkévalón túliban gyönyörködő, a másikkal pedig én sem tehetek mást, mint nézem az arcom, ahogy belé vájja mintáit az idő.
Pedig az életemet egyetlen okból kaptam, hogy feloszlassam kétarcúságomat, hogy egyszer és mindenkorra felszámoljam azt, hogy két urat szolgálok. Minden búm és bajom okozója, hogy egyetlen százaléknyi esélyt is adok ennek a látszatvilágnak, és egy mozifilm szereplőitől várom el, hogy szeressenek.
Teljesen felesleges az engem megcsaló, eláruló, hazug, tolvaj férfiakat vádolni azért, hogy kevesek, mit is várok az emberiségtől a legmélyebb sötétség idején. Ugyanígy mérhetetlenül kevés vagyok én is, amikor megállva a pillanatban a kevesebbet – a látszatot – választom, és emiatt persze, hogy szenvedek.
Erre a Földre értelmes lény csak azért születik, mert itt lehet egyedül a szabadulás tanításáról hallani, a többieket, akiket nem ez a cél hajt, egyáltalán nem értem, mit is várnak az élettől. Az istenek is sorban állnak, hogy emberi testben születhessenek meg, mert a szabadulás útja egy csak a Földön meghallható tanítás mentén lehetséges.
Igen, ezért brutális nehéz út a “megszabadulásé”, ami ellentétben a mai divatos, spirituális iskolák tanításával, soha nem lesz az enyém. A megszabadulás aláaknázza az ént, minden minden világi öröm kifakítására tör.
Ja, és még az sem elég neki, hogy egy halandóba szeretek bele halhatatlanul, még és még és még többet kér..
Na, van itt még valaki, kedves Naplóm vagy tényleg csak magammal beszélgetek? Hisz inkább mindenki asztrológiai kurzusra, terápiára, coach-hoz, gyógyítóhoz, látóhoz jár, és a Plútó jegyváltásától, önmaga megtisztításától, a “párocskájától”, hivatásától, vagy akár istentől várja a csodát?