Önként távozásom a poliamor csoportból

Sikerült újabb botrányt kavarnom, ezúttal a poliamoria csoportban, és miként annak idején a kritikustomeg filmes oldalról, innen is önként távoztam. Teljesen jogos az admisztrátorok kritikája, a dolgunkat végzik, szabályt szegtem, amikor levettem egy bejegyzést, ahol egy emberként állt belém az egész “poliamor” közösség, mert meg mertem kérdőjelezni egy videó hitelességét. Semmiképp sem az igazamért küzdök, úgyhogy maradok a saját felületemen, ahol talán még léteznek megtartó kapcsolódások.

Úgy érzem magam, mint Dieter Duhm, a portugál Tamera közösség egyik alapítója, aki az életét tette a poliamor elvre, de túl radikális volt, és már szelek fújnak ott is..Tamera ma számomra egy cuki, ezoterikus, fogadjuk el egymást hely, és nem hiszem, hogy így akarta Dieter. Éppen a monogámia teljhatalmának ledöntése zajlik, annak a rettentő sok gyalázatnak a helyretétele, amit okozott..Nem tudok finomkodni, túl sok szenvedést láttam emiatt, és igen, harcolok, és olykor kemények az eszközeim.

Ezt írtam a csoportba, amit végül nem tettek ki, de biztos vannak akik sajnálják távozásom, hát itt elolvashatják. A videót szívesen elküldöm kérésre, nem írom ki a nevét, isten ments, hogy ünneprontó legyek, és isten ments, hogy ébresztgessen az alvókat.

sziasztok,

leszedtem a tegnapi írásom, amit a “Szxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx…podcast” utolsó, poliamor témájú videója kapcsán tettem ki, amit a videósok az egyik kérdésemre készítettek, mert annyira fájóan sok és émelyítő volt a “boldogságuk” a többi videóban, hogy rákérdeztem, na és a harmadik..

Leszedtem, mert nem volt a helyén, és én is önként távozok majd innen. Nem vagyok erős ahhoz a sok támadáshoz, ami tegnap ért, még ha “jó szándékkal is voltak megírva”..naja.

Nincs támogatás, nincs megértés, az ember egyedül marad úgyis a végére a poliamoria eszméjével. Igen, jól írta valaki az idézett videónál, sérült lelkek vagyunk mind, akiknek nem sikerült monogámia, de az új helyünk még nem készült el. Hát nem is fog az életünkben, a senki földjén vagyunk.

De hadd tisztázzak pár fogalmat az eszme megvalósítása érdekében. Mert igen, azzal (is) töltöm az időt, hogy lemosom a fogalmakról az évszázadok alatt rájuk rakódott gyalázatot.

Ám előljáróban annyit, óvatosan a “jóemberkedéssel”, a fogadjunk el őt, ha monogám, óvatosan azzal a cukros, álságos sziruppal, mint ami a bemutatott videóban van. Attól mert valaki azt mondja, hogy elfogad, meg nem féltékeny, meg vigyorog, nem biztos, hogy tényleg úgy is gondolja. De a modern kori rémálom, az ezotéria, pszichológizálás, kócsoskodás, spiritualitáskodás ömlik ránk, mint a szar!

És a legnagyobb botrány, az, hogy a személyes ént akarja istenné nevelni, és ledönti a valódit a trónról. Igen, pár napos iskolában meg lehet tanulni szépelegni, és hazudni úgy, hogy még mi is elhisszük magunknak. Ez a videó ennek a mintapéldánya. Aki lát, úgyis tudja, miről írok, a többiek meg majd még jobban kerülnek. Nem baj.(vagyis dehogynem..)

És a szavaink.

1. A szerelem nem egy érzelem, hanem a valóság legelső kinyilatkozása a fizikai térben, természetesen ennek okán nem valós, mert mindaz, ami megjelenik nem az. Ám rá fókuszálva eljuthatunk a valódi forrásáig, az én szakadékáig. A szerelem eszköz az önkutatásban, és természetesen, mint eszköz egy ponton túl a kukába való. Isten első teremtménye, még mielőtt belekezdett volna ebbe a cirkuszba..A szerelem az önvaló az érzékszerveink számára felfogható tere, melyet születésünk pillanatától kezdve rávetítünk jelenségekre, mert háttérre van szükségünk, hogy érzékelni tudjuk.

2. A szerelem még nem is tud az anyagról, a szexus csak az emberi lények kétségbeesett pótcselekvése, mely életben tartja az evolúciót – minek is.. – hogy a szerelem közelében ne őrüljünk bele annak magasfeszültségébe. A szexus afféle levezető csatorna, melyben a szerelem úgyis beszennyeződik. Sokszor élek szerelemben szexus nélkül, és bevallom, a szexus lenne az első, amit odaadnék, hogy megérjen a poliamoriára a világ.

3. Nem létezik monogámia, soha nem is létezett. Hisz itt még soha senki sem tudta önnön valójának nagyszerűségét csupán egy alakra rávetíteni. Így nem is értem, kiket kéne elfogadnom.

Ám önnön valóságukat egy szerepszemélyiséggel összekeverő és azt toldozgató és foldozgató, monogám várakba menekülő lények azok vannak bőven, akik mert nem bírják elviselni a szerelem mindenhatóságát, öntörvényűségét, minden ember írta szabályt ledöntő jellegét, búvóhelyet keresnek..Én is csináltam már ilyet, de remélem, elmúlik ez is, és kibírom, hogy a végére egyedül maradok a szerelemmel. Ez előtt minden mese hab, ezobiópszichó butáskodás, ami maximum a halandó ént csiszolgatja. Amivel nincs baj, csak többet állít magáról, és az viszont botrány.

Csak a szerelem – mint a valóság legártatlanabb tükröződése az anyagban – tud meggyógyítani minket, amit ördögi ügy párkapcsolatba zárni, és monogámiának keresztelni.