A kasztrendszer eredendő gyönyörűsége

és a magunkról többet állítók bűzös botránya

!!!gyorstalpalóként a szövegben említett fogalmak: papok vagy tanítók (Bráhmánok), uralkodók vagy lovagok (Ksatriák), kézművesek vagy kereskedők (Vaisják), munkások vagy szolgák (Súdrák)

 

!!! mélyen kasztrendszer-párti vagyok, és azt gondolom, csak az egyes szinteken belülieknek kellene egymással keveredni. Ám ahhoz, hogy a rendszer jól működjön, mindenkinek fel kellene ismernie, melyik szinthez is tartozik. Mert nem, egyáltalán nem vagyunk a történetben egyformák, és sajnos bőven előfordul, hogy egy “súdra” ül ma igazgatói székben, és vezényeli a “brahmant”.

Hamvas Béla valamikor az ötvenes években megírta, hogy mily rettenet, de megfordult minden, és a mérhetetlenül sötét csőcselék, az, ami bőven maradhatott volna a pincében, napvilágra jutott és irányít..És ennél még nagyobb botrány az, hogy a súdra mára ksatriának hazudja magát.

Magamból indulok ki, pontosan el tudom a személyem helyezni egy képzeletbeli számegyenesen, ahol a nulla egy öntudatlan, csecsemői szint, száz meg afféle istenrealizált állapot. És természetesen ezt várnám el a másiktól is, de itt már rettentő sokat csalódok, és nem a másikban, hanem abban, hogy többet állít magáról, mint aki..
Miközben az életem egészen fiatalon egyetlen egy lapra tettem fel – amiről ízléstelenség is beszélni, hogy mi is ez – nem hanyagoltam el a személyemet sem. S miközben teljes lényemmel imádtam a soha meg nem nyilvánuló halhatatlant, napi szinten, a magam eszközeivel görcsöt, traumát oldottam magamban, rettentő emlékeket hoztam napvilágra és csutakoltam meg a mocsoktól azokat a művészet segítségével. Külső segítőt ritkán vettem igénybe a személyes szintű önismeret kapcsán. Be kell valljam, aligha találkoztam olyan coach-csal, pszichiáterrel, terapeutával, akiben ízig-vérig megbíztam volna, mindig kilógott valahol a lóláb, de ha máshol nem, mind klasszikus, elhallgatós házasságban élt vagy elvált, és a többi, de sehol sem fedeztem fel semelyik “segítőben” sem a vágyat, hogy megismerje, átölelje, megszeresse a férje szerelmét. És nekem ez volt a gyorstesztem azzal kapcsolatban, ki hol tart a lélek evolúciójában. És innentől hiába ígért az illető segítő nekem fűt és fát, és esküdött az akármilyen módszerére, kételkedve fogadtam világ és énmegváltó törekvéseit..

 

 

 

 

Két segítő kapcsán kivételt tettem, az egyik Szász Ilma volt, akihez még a kilencvenes években TAJ-kártyával jártam, és a mai napig a reflexológusom ilyen,, akihez egyből elmegyek, ha valami jelzést érzek a testemben. És ezzel be is zárult a kör.
Viszont a valóság felé tett kutatási úton az elejétől fogva muszájnak tartottam a tanító jelenlétét. Itt kellett, nagyon kellett egy olyan lény, aki letörölve végre a térképről minden esetlegeset, személyeset, kimutat a jelenségek világából.
Van valami, amit a legnagyobbak sem oldottak meg hiteles segítség nélkül, és ha egy Ramana Maharshinak is szüksége volt az Arunácsala hegyre, egy Papajinak meg Ramanára, akkor mit is képzelek magamról, hogy majd én, én, én, ez az öntelt kis pojáca megoldom egyedül..na ja..
Úgy hiszem, csak egy ilyen kitartó és az akadályokkal nem dacoló személyes szinten magát apró miszlikre szedő és az önvalót egyszerre megcélzó munka során ismerjük fel azt, hol is tartunk ez említett képzeletbeli számegyenesen.

 

 

 

Az önvaló iránti vég nélküli odaadás kellő személyes önvizsgálat, szóval egy érett én nélkül egy ponton túl semmit sem ér, és ugyanez fordítva. Hiába tisztítjuk, csiszoljuk széjjel a személyes ént, ha nem tud arról, hogy az én nem válthat istenné, megette a fene..
És meg is eszi sokszor..Én meg itt bajlódok azokkal, akik ennek a csapdájába estek, mert az egy dolog, hogy magukat becsapják, de engem is, és nekem tényleg, tényleg nem erre az óvodára kell az időm.

Szóval b.sszátok meg, ti, kik tik súdrák vagytok és brahmnanként mutatkoztatok be. Maradjatok szépen a helyeteken, és onnan imádjátok az istent, ez az egy esélyetek, meg a következő életetek, amiben ti még joggal hisztek!!!