A minap megkérdezte egy barátnőm, miért nem volt nekem elég az a szerelem, amit fiatalon a férjemmel éltem meg, mit keresek még mindig e hatalmas témában. Hát nemes egyszerűséggel magamat, válaszoltam.
Nincs más eszközöm, nem tudom magam ájtatos, elmecsendesítő gyakorlatokkal, tisztításokkal, elméletekkel, meditációkkal becsapni, és egyre nagyobb borzalommal nézem e témában, mit is kínál a világ. Hányan keresik magukat széjjel hamis ígéretekkel, kínálnak talmi utat a megszabadulás, önmagunk valósága felé, noha nekik sincs fogalmuk arról, mi is az. Nekem sincs. Így nem is kínálok oda utat.
valami ilyesmi az, amikor azt mondjuk, hogy megszakad a szívünk..csak a mintha sérül rajtunk, és mivel tévesen egy mintának hisszük gyakran magunkat, ezért abba akár bele is halhatunk.
A legutolsó szó, amit e témában kimondhatok, hogy szerelmes vagyok belé, és ugyanazzal a szívvel szeretem a végső igazságot, ami sosem lesz az enyém, mint a szerelmeimet. És le tudom írni én is a tananyagot, a szerelem én vagyok. Na jó, nagy betűs én.
Fiatalon még nem volt ennyire széjjel tépve, szaggatva a szívem, vagyis akkor még jócskán beborította azt mindenféle “jótékony” takaró. Aztán az évek, egyes csalódások, örömök lassan leszaggattak róla mindent, s ilyenkor mondtam azt, hogy megszakad a szívem. Meg is szakadt bennem valami, de nem a szív, az nem tud, csak az azt elfedő rétegek.
Van, aki már ebbe belehal, én valami csoda folytán túléltem, és most már semmi másom nincs, csak a meztelenül dobogó, a kiismerhetetlen forrásból felbukkanó eseményekre válaszoló emberi szívem, ami nem képes az igazságot felfogni, de imádni azért tudja azt.
Fiatalon még csak a szívemet eltakaró leplek voltak szerelmesek, most meg a szívem maga..
kiszabadulás A csókból, 2020, 85*85cm
Nekem nincs más eszközöm a szabadulásomhoz, csak ez a szív, és tisztában vagyok vele, hogy ez a legveszélyesebb út, amíg személyes énnek hiszem magam.
A hétvégén a tanítóm, akinek az ujja számomra a Mester, a Guru – aki sosem manifesztálódik teljes pompájában az agyagban – felé mutat, tizenöt év után váratlan ismét mesélt nekem a szerelemről, még neki is elcsuklott a hangja..
A szerelemről nagyon nehéz beszélni, így kezdte, a folytatást nem merem leírni, csak arra emlékszem, őrjöngtem, férfiakat karmolásztam, tetőtől talpig megbolondultam a leírás hallatán.
Nem tudtam, nem tudtam, hogy a Valóság – aminek az egyik legszebb és talán legnyilvánvalóbb megtestesülése a szerelem – ennyire csodálatosan édes is.