Soha senki nem mondott ki semmi igazit arról, hogy mit jelent megszabadulni ebből az évmilliók óta tartó körforgásból, ahol egy látszatén látszatéletet álmodik maga köré, és ebben a testben éppen csak pillanatokra van esélye kilátni ebből az álomból. Mégis felismerjük egyből, ha valaki szavaival legalább afelé mutat. Ezek azok a pillanatok, amikor dönthetünk a sorsunkról, amikor a valódi átsejlik a talmiba. Ennyi és nem több a szabad akaratunk.
Úgy hiszem, egyszer, amikor Karsai Dániel is megkapta a lehetőséget, hogy sorsa felől döntsön, – ott és akkor abban a szentséges pillanatban, amikor az “angyal a vállára” szállt és a fölébe súgta a titkot, ami nem titok, csak nincs emberi szavunk rá – nagyon jól választott.
Ha létezett az elmúlt években hiteles személy, aki nem csak prédikálta, de élte is az igazságot, az Dani volt. És noha tudom, nem létezik szabadulás az én számára – s e testi keretek között az utolsó lélegzetvételig talányos sorsunk játékszerei vagyunk – mégis valaki bennünk, téren és időn túl felismeri, ha valami igazi. És Daniban felismertük ezt közösen. Úgy hiszem, itt mind, ez a tízmilliós kis magyar családunk ugyanazt a gyönyörűséget látta, ő volt nekünk ebben a romlandó testben az igazság küldötte..
Dani a legélesebb elmével nézte végig testi agóniáját, és már életében meghallotta a legnagyobb tanítást, te nem a halandó tested vagy, és aszerint is élt. ((Mégsem nyitott iskolát és tartott e témában kurzusokat, mint számos véglény teszi ez ma drága pénzért.))
Célja, a halálról való döntés joga számomra is a legfőbb cél. Ha bárki megkérdezné, milyen terved maradt még az életre, csak annyit mondanék, a szép halál.
Nagyon remélem, az utolsó óráiban is kitartott végső és teljes önismerete, és megkaphatta a legnagyobb ajándékot, hogy az angyal szavát kihangosítva, végre elhagyhatta földi börtönét, és megvalósíthatta a nagy mahaszamádhit, a végső távozást az igazságba.
És nagyon remélem, akik hatalmuk biztosítása végett egy isteni rendet fölénk hazudtak, és halál kérdéskörében dönteni mernek, megkapják a büntetésüket, szóval remélem, hogy az a bizonyos “karma” tényleg működik.
Halk vagyok, de azért egyre csak mondom, egy bizonyos érettségi fokon túl, egy megdolgozott, felnőtt, felelősséget vállalni tudó énnel mindenkinek születési joga lenne az a tabletta, amit, ha úgy dönt, elég volt, bevehet. Azt hiszem, semmi más célom nem maradt erre az életre, mert én mára tényleg megdolgoztam magam és felnőttem, és pontosan tudom, hogy egyszer nekem is elég lesz, és akkor mi lesz velem tabletta nélkül.
Szóval, amit Dani elkezdett, én is viszem tovább. Szépen kell elmennünk innen, nem lehet más célja az életnek, ahol csak átutazóban vagyunk.