Megnéztem ezt a moslékot, remélem, sokak helyett, és aligha fog valaki pénzt szánni rá moziban. Annyira szarul voltam az este, hát gondoltam, kutyaharapást szőrével, ha lúd legyen kövér, ha fáj, fájjon nagyon, túllépek az elveimen, hogy modern kori Hollywoodot soha, de soha, de mert az általam valamire tartott portálok, tartalomgyártók magas fokon beszéltek róla, hát gondoltam, nézzük meg, miként gondolkodom a filmes elithez képest. Amúgy a Barbie volt az utolsó ilyen, de az legalább megvolt online, és tekerhettem.
De hát mit is vártam a korlátlan lehetőségek hazájának lealjasodott mozijától, az egy kaptafára gyártott, tehetségesnek mondott, kivakolt, kivasalt színészeitől, akik a századik szuperprodukció jelmezét veszik magukra, és utána sincs semmi nyoma rajtuk a filmnek. Mert azért ha a film Film lenne még, igenis át kellene írnia a szereplőit. A filmművészet nem holmi maszkok felöltése, aztán meg pózolás a vörös szőnyegen, az igazi film az bizony átírja, átfesti, sőt, ha kell elintézi a színészt egy életre.
Ehhez képest az ötven játszó hatvankét éves, szétplasztikázott, kivasalt hajú, milliókat a seggére, a mellére, a nyakára költő, meg mit tudom én, mit lehet még átszabni, Demi Moore ugyanazzal a bravúros szerepjátékkal van jelen az interjúkban a film után is. Aki viszont kivételt képez, a a főszereplő Sue, – Margaret Qualley -, aki még csak nem is igazán szép, és akinek minden bizonnyal valami jó kis kameratrükkel, effekttel szétplasztikázták a testét virtuálisan, mert a fotókon bizony édes kis cickói vannak, és nem ilyen termetes körték, mint a filmben, narancssárga bimbókkal. Szóval ennyire higgyünk annak, amit látunk.
Amúgy meg egy túlértékelt, felszínes, horror-paródia, ügyetlen maszkokkal, wannabe filozófiálgatásokkal, kidolgozatlan alaptörténettel, amit két mondatba le lehet írni, de nem szpojlerezek. Az egészből nagyjából egy kisfilm telt volna ki, a két és fél órás műsoridő enyhén szólva túltolt, aminek a fele egészen biztos valami trancsírozós jelenet, amin egy ponton túl az érzékeny néző maximum nevetni tud. Az egyik kedvenc hozzászólásom róla azt írja egyszerűen, nagyon ciki giccsfilm. Szóval igazán, igazán szóra sem érdemes..
A központinak mondott témához – az öregedéshez – meg érdemben hozzá sem nyúl, annyira fájdalmasan buta, hogy még gondolkozni sem akarok többet rajta.
Én csak halkan annyit, szégyellje magát mindenki, aki a némafilm egyszer volt hol nem volt tökéletessége és magaslata után ebbe a mélységbe züllesztette a filmet.