Túl sok eszközöm nincs, hogy a hazugság, az árulás és a megcsalás ellen fellépjek. A hangom halk, a képeim és az írásaim állítólag bonyolultak, az erőm véges, de a kínom – amit a világot eluraló önmaguk valódiságáról levált paraziták okoznak – végtelen. Azt tudom, hogy vallás, tudomány, hatalom, gazdaság korrupt, nem is nyúlok hozzájuk, nem értem, nem látom át őket. Két területem van viszont, amit emberi erőforrásaimmal igyekszek óvni.
Az egyik a párkapcsolataink tisztasága, ami miatt alapvetően poliamornak címkézem magam, mert az a fajta áttetszőség, szókimondás, amit megkövetelek kapcsolataimban szétfeszíti a klasszikus monogámia kereteit. A másik pedig a művészet ártatlanságának megóvása. És most az utóbbi van terítéken.
Egyetlen egy tétel van. Nem hazudunk alkotás közben. De árnyalom, nem megyünk témáért a szomszédba, nagy és fontos szimbólumokat csak akkor rángatunk le a munkánkba, ha ahhoz méltóképpen nyúlunk hozzá.
Szembenézni Puncikával csak a legőszintébbek mernek. 2024, 84*84cm
Sajnos megint a saját bőrömön kellett megtapasztalni, milyen mélyre taszajtja az ember legutolsó lehetőségét, hogy igaz szívvel istenéhez szóljon, és alkosson. A történetem rövid és tömör.
Csak akkor alkosd tovább az isteni vulvát, melyből jössz
, és ami a végén majd vákuumként szív be magába, ha személyes történeteddel nem mocskolod be azt. Ne alkoss hát szobrot vagináról, mert jól eladható, és jól mutat a frissen épített, divatos Bauhaus-házakban, amíg egyetlen százaléknyi tiszteletlenség is él bennem a nővel szemben. Ne töröld bele a koszos kezed az isteni kőbe, mely szebb volt nélküled, mielőtt egy megdizájnolt pinával akartad elkápráztatni a népeket. Mert miközben vésel, fúrsz és csiszolsz és a legszentebb szimbólumhoz nyúlsz, megcsalod a feleséged.
És amikor életedben először lehetőséget kapsz arra, hogy felvállald magad, akkor rögvest valamelyik, a tanítódtól lopott tantétel mögé bújsz és azt szónoklod.
Az említett eset csak egy példa, mely talán meg sem történt és nem is velem, de az biztos, hogy volt már ilyen és lesz is. A férfi napi szinten árulja el a társát, mert gyáva, mert aljas, mert fél. Ez nagyjából rendben is van, ezzel a mocsokkal élünk együtt, és engem, aki a poliamoria szentségéről, a kapcsolati áttetszőségről szólok, pedig száműznek a népek a nyilvános fórumokról, mert nem bírnak szembenézni azzal, amivel szembesítem őket, hogy gyávák és hazudnak.
Szóval ezt megszoktuk, de azt még emésztenem kell, hogy egy ilyen hozzáállással, egy a felesége mellett önmagát letagadó és gondolatban évek óta megcsaló hím hogyan alkothat szobrot ezek után a vulva dicsőségére.
Az ő munkáit nem fedem fel, mert nem akarok ünneprontó és piacrontó sem lenni, de helyette viszont megmutatom az én vulvámat, akinek tisztaságáért és becsületéért felelősséget vállalok.
