A férfi valaha Nap volt, szerte-széjjel szórta sugarait, képes volt több nőt egyszerre úgy megvilágítani, hogy mindegyikük egyformán élvezte fényét és melegét. Ebből mára javarészt egy önmagáról levált, lecsendesített, párkapcsolatba kényszerített “villanykörte” lett, aki leginkább titokban éli ki egyszer volt napszerű létét.
Roppant kínosak vagytok férfiak, de ti, az őket kiszolgáló nők is, akik mert szintén leváltatok önmagatokról, a szívről, s többségében valami ezoterikus tanmesének dőltök be szeretet témában. De amikor vizsga van, és a férjetek esetleg mást is beragyogna, elfelejtetitek mit tanított az asztrológus, a látó, a pszichológus vagy a coach.
Az ember mindenkori tudati állapotát pontosan jelzi házastársi, szerelmi, szeretői kapcsolatainak minősége.
Aki egyszer is valaha szeretett, az attól soha nem válik el. Nem érdekel ez a világ, amelyik azt hazudja, hogy monogám, és csak egyet szeretett egy életen át. És ugyanannyira nem érdekel, milyen technikákkal tanítja, hogy szakíts, engedd el!
a valódi Férfi lenyomatával a szívben. Veronika kendője. 2023, 84*84cm
Látom, ismerem, a bőrömön érzem, mi zajlik. Tudom, hogy a házi kedvenccé szelídített apucik azért néha megvadulnak, és amikor nincs ott az anyu, csak szeretnének nappá lenni újra, és én többnek megadtam már a lehetőséget, de csak egy feltétellel, ha a nyitást önnön maguk napszerűsége felé utána otthon nem tagadják le.
És fel nem tudom fogni és nem is akarom, az aki az este széjjel tárta a szívét előttem, s megvallotta, hosszú évek óta fulladozik a klasszikus házasságban és az összes szenvedélyét a munkájába öli, az másnap, hogyan tud az asszony szemébe nézni, miként képes ugyanúgy folytatni, mintha nem történt volna semmi?
Pedig történt, nagyon is történt, két szív a minden ismerten túli misztériumban egymásra ismert, és megszűnt kettősségük tudata.
Miként lehet ezt a csodát, az egyetlen és örök igazságot azok előtt letagadni, akiket elvileg szeretünk. Miként lehet az egymás szemében felragyogó gyémántot aztán másnap a többi dunakavics közé dobni? Hogy lehet így lealjasodni emberek?
Én ilyenkor kiszaladnék a világba, és szerte-széjjel ölelném, és csak arról zengenék, hogy megvan, megvan. Itt és most, nem veszítettük el az egyetlen lehetőségünk az emberi testben.
Irtózatos szerencsém van, ami rettentő magányom is, mert úgy tűnik, a misztériumot akkor csak én láttam. A férfi számára egy kellemes este volt csupán, semmi áttörés, semmiféle valódi megtapasztalás, a szív zárva maradt. Folytatódik hát a zuhanása az enyészetbe otthon az asszonnyal. Én meg egyre és egyre csak emelkedem, és igenis tisztulok, mert egyre nagyobb hővel égeti le rólam a szerelem a valótlanságot, és most már tényleg, de tényleg mindjárt “kész vagyok”és meghalhatok.
Mindez nagyon sürgős.
Nem tudok várni rátok, tessék már felnőni, ha nekem sikerült, neked miért ne sikerülhet? Mehettünk volna együtt is tovább a semmi felé, haza, hozhattad volna a feleséged is.
De nem, mert gyáva vagy, véglény vagy, csak ember vagy, szerencsétlen.
Pedig mekkora lehetőséget kaptál, és megint és megint elbaltáztad.