édes Istenem – legszebb képzetem, te, akit teremtőként, oltalomként gyengébb pillanataimban magam fölé varázsolok, te, akit végső soron Én teremtettelek, Én, a támasz nélküli, a makulátlan, a soha meg nem ismerhető, az egészében magát fel nem fedő, a világ összes tárgyában kettétört mivoltában mégis jelenlévő – könyörülj az emberiségen!
Kérlek, állítsd vissza azt a kapcsolati modellt férfi és nő nő és nő és a férfi és férfi között, ahogy azt elképzelted, abban a csodában, amikor a másikban még önnön napunk fényességét láttuk és imádtuk, téged, amikor még a szerelem e világban megjelenő tüneményét isteni áttörésként, a jelenségvilág törvényeit meghaladó csodaként ünnepeltük. Amikor még örültünk, ha a férjünk szíve – miközben minket is szeret – szerelemre lobbant egy másik nő iránt is. Amikor nőtársainkkal együtt táncoltuk körbe az eredeti férfit, a Napot, amikor az új szerelmest még isteni látogatásnak véltük..
Amikor nem kellett olyan férfiakkal találkoznom, akik eljátsszák otthon a szent apát, a sikeres művészt, a spirituális keresőt, de titokban hozzám járnak oltalomért, mert valójában nem bírják tovább. Járnának, ha hagynám, de nálam tilos annak az érkezése, aki otthon elfedi magát.
Édes istenem mentsd meg az álszentek, a képmutatót, a hazugok, az elhallgató férfiak és nők nyilaitól, akik számára én vagyok a veszedelem, mert egy ponton túl leleplezem őket.
Tudom, azért, amilyen vagyok csak a huszonegyedik század éppeni Európája ment meg, keleten megköveznének, és pár évszázaddal ezelőtt már gyújtanák be a máglyát alattam.
Kérlek, tisztítsd meg a fejeket, a szíveket, értesd meg gyermekeiddel, mert rám nem hallgatnak, hogy a poliamoria nem szexuális kicsapongás, nem legalizált egymás megcsalása, nem kurválkodás, nem valami ócska, liberális förmedvény.
És te értesd meg velük, akik rám támadnak, hogy valójában mit is jelent ez a fogalom. Méghozzá úgy, hogy teremts olyan isteni lehetőséget – mert igen, erre csak te vagy képes – hogy átélhessék egyszerre kettőt is szeretnek, ne adj isten testi vonzalmat is éreznek. Igen, szent és tiszta testi vágyat, mely nem kéjhajszolás, hanem a szerelem – a valóság első és legtisztább megnyilatkozásának a – kísérőjelensége.
Kérlek, kérlek.
Nekem meg adj bátorságot, hogy ne féljek, ne féltsem az imádott férjem és fiam a monogám támadásoktól. Mi csak annyit kérünk, engedtessék meg nekünk, hogy egynél többet szerethessünk. Miért akkora nagy kérés ez??