Jó ideje lángokban állt az énünk, így a körénk álmodott világ egyre elviselhetetlenebbé vált. Egymást is erről a mindent felemésztő tűzről ismertük fel, és abba szerettünk bele. Ha távol voltam tőle, ő akkor is szellemével mögöttem őrködött, és csörgős dobbal csiholta a tüzemet. Zenélt, dalolt szüntelen, és forró leheletével alapzatot teremtett, amin lépkedve kilopakodhattam az életemből a létbe. Meg sem tudtam már különböztetni hol végződik az énségem és kezdődik végtelenségem. Majd e magasságból, amit még a magasság szó is eltakar, mintha nyíl lenne a tekintetem, belé fúródtam. Olyan közelről láttam meg őt, ahonnan ő sem ismeri magát.
Jegyesoktatás 2025, 84*84cm
De ez az életünket és énjeiket felperzselő forróság, e létforgatag jelenléte, mint egyre jobban terjedő erdőtűz, még csak a jegyesoktatás volt, ahol már az első alkalommal világossá vált, ahhoz, hogy a menyegzőt elviseljük, mindkettőnknek tűzzé kell lennünk.
Nehéz időszak volt, az én utolsó nagy küzdelme, melynek lángolását már az eső és a könnyeink sem hűtötték le, nem is csoda, hisz aranyat sírtunk egy testben egyszerre.