Nem azért lettem “poliamor”, mert folyton hármat szeretnék szeretni, hanem mert ez az egy olyan párkapcsolati típus, mely elviseli az őszinteséget. A monogám rendszereket egy ponton túl egész biztosan szétrepeszti.
Súlyos “hiányossággal” születettem. Nem tudok hazudni, és nem is akarok megtanulni. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy úton-útfélen mindenkinek az orrára kötöm, mit gondolok róla, disztingválok, és a legtöbb esetben vissza is tartom a véleményem, mert akárkivel én sem akarok konfliktust. Ám a közeli, az intim kapcsolódásaimban, a családtagjaimmal nem viselem el az igaztalanságot. Pedig én is olyan házba születettem, ahol legalizálva volt a megcsalás, az elhallgatás, és a hazugság, tehát bőven elbújhatnék a felmenői minták mögé, és ismételhetném őket. Ám sajnos épp elég szörnyű agóniát láttam elhazudott életek után, és valahogy összefüggést látok a csúnya halálok és a hazug életek között..
Éva 2.0, 2022, 84*84cm
A férjemnek egyszer hazudtam, amit jobban megszenvedtem, mint ő. Akkor döntöttem el, soha többé nem akarok valakit annyira lenézni, hogy elrejtsem előle azt, ami tényleg megesett. És amikor évek múlva, az egykor hazugságra kényszerített eset újra megtörtént, eldöntöttem, kiállok elé, aztán megnézem, milyen az, ha egyszerűen azt mondom, ami van. Fel voltam készülve arra, hogy rám szakad a plafon. És nem szakadt. Sőt, ereje volt annak, hogy vállaltam magam.
Az élet szeret megpróbálni, a szerelmem számára a hazugság az élet része, aki ismét megerősítette, szélmalomharc az enyém, mert az emberiség 99%-a hazudik. És hát persze, hogy ő is ehhez a 99-hez tartozik. Próbálok felzárkózni, végre megérteni a hazugság elveit, logikáját, hogy az életem emiatt ne folytonos konfliktusok sorozata legyen. És bízni abban, hogy ha nem támadom le mindennap a másikat, mert hazudik, a szerelem erejével idővel változni fog a karaktere. Csak egy picit legalább.
Dehát a szerelem az úr, és mit tegyek, egy a felmenői hazug mintákat ismétlő emberbe szerettem bele, és én meg a szerelem szolgálója vagyok. Ez itt kérem nem kívánságműsor, a betegségünk fajtáit sem válogatjuk..Biztos van ebben is valami rend, a hazudós és a szókimondó szerelmében. A világ egyensúlyt akar..
Szóval nappal azt mondom, igen, legyen, hívd csak fel az élettársad, aki előtt letagadsz, áruld el őt, engem, magamat. Miért is akarom elvárni a dualitástól, hogy teljes legyen, miért akarok embertől igazságot? Ám a testem ellenkezik, és e helyzetből adódóan sokféle kellemetlen tünetet teremt. Lassan belőlem lehetne megmintázni a pszichoszomatikus betegségek mintapéldányát, és rajtam keresztül ábrázolni, miként betegíti meg az érzékeny lelket a hazug én. Csúnyán és nagyon.
Nehéz éjszakám volt, azóta is azon tűnődöm, meddig merek elmenni a szerelemért. És odáig jutottam, ha nem lenne fiam, minden gondolkodás nélkül azt mondanám, tegyél velem bármit szerelem, vegyél, vigyél, használj céljaidra, nyiss tovább, áldozz fel ott is, ahol már egészen biztosan védekezne a világ. Ha te kérsz arra, hogy átadjam magam, és bevállaljak abszurd helyzeteket, ha gyenge embereken keresztül fejezed ki gyönyörűséged, hát legyen. Inkább belehalni a szerelembe, mint szerelem nélkül élni.
Aztán eszembe jut, hogy anya vagyok, és ezt ilyen könnyen nem tehetem. Nagyon nehéz etikai, emberi döntés ez. Jó lenne tudni, aki járt már itt, és nem egyből az önvédő szakítást választotta, mint a leggyorsabb és talán legkönnyebb utat, az miként cselekedett?
Segítsetek. Én meg magamat segítem az Éva 2.0 című képpel, és az jut eszembe, remélem, ősszel megint festek.