“Senki sem gyűlöli úgy a vérontást, mint én, de hogy elkerüljük azt, hogy a vér patakokban folyjon, mindannyiotokat arra ösztönözlek, hogy néhány csepp véretekkel öntözzétek meg ezt a Földöt.” – írta Jean-Paul Marat 1792-ben
A szabadság és a halál című kép a francia forradalom egyik szimbóluma, ám üzenete mindig is aktuális. A feje búbján lángoló angyal mindannyiunk igaz természetének jelképe, aki egyszerre tartja meg a szabadságot és a halált, ám lényegiségében mindkét jelenségtől érintetlen marad.
Mérlegként egyensúlyoz a fénnyel és a sötétséggel, és nyilvánvalóvá teszi, hogy sajnos mindig a sötét lesz túlsúlyban. Jelzi ezt a bal keze, mint a mérleg bal karjának lejjebbi elhelyezkedése.
A világban mindig egy kicsivel több gonoszság van jelen, mint igazság, ez a teremtett természet aprócska hibája. Amit azonban az ember – mint az isteni alkotás fő műve – életével korrigálhat. Méghozzá úgy, ha megszenvedi ezt a túlsúlyt, ha farkasszemet néz vele, és pár csepp vérével, mint esszenciális lényegiségével átmossa a világot. Mert hiába hatalmas a gonosz birodalma, az őszinteség és az ártatlanság, a magunkat egy nagyobb jóért feláldozni tudás közelébe érve erejét veszti.
Ez lenne az ember feladata, életével kijavítani a teremtés egyensúlytalanságát.