tegnap este tartottuk férjecském, Zalai Károly: Mindörökké szerelem című könyvének bemutatóját, ahol Károlyt jó barátja, gondolkozó társa Csonka Liberta, filozófus kérdezte. A következő bemutató tervezett időpontja 2026. január 27-e lesz az Írók Boltjában.
Miután személyes nyűgjeimet, rosszullétem, aktuális szorongásaimat a bejáratnál hagytam, leültem az első sorba és becsuktam a szemem.
És másfél órán át úsztam Liberta és Károly gyönyörűségében. Csak szívtam, szívtam magamba azt a finom, érzékeny, az előjeleket meghaladó, de mégis az összes ellentétet magába ölelő erőt, ami kettőjük között felfedte magát. Egy olyan erőt, ami valami különös kémiai eggyé olvadás okán kettősük teremtménye, ami Károly esetében nem létezik Liberta, és Liberta esetében Károly nélkül.
Élveztem, jaj de nagyon, hogy két olyan rendkívül értelmes ember beszélgetését hallgatom, ráadásul a nekem legfontosabb témáról, akik számomra egyenként is fontosak, és akik között szeretet van.
Károly ebben a Liberta által átszínezett énjében olyan gyönyörűen mesélt nekem a szerelemről, ahogy még nem hallottam, olyan lágy volt, olyan kecses. És annyira jólesett, hogy noha tényleg csak egy epizód a harminc éve tartó kapcsolatunk ebben a kötetben, de mégis egyetlen mondat által kitért ránk is.
Kitért arra a részre, ahol végül is “engedélyt” adott neki az élet arra, hogy ellentétben számos ismerősével, barátjával, ne az ismert mintákat ismételgesse, és zárja magára a monogámia szomorú börtöncelláját, s ne egy hazug, a feleség elől önmagát javarészt elhallgatni kényszerülő szánalmas férfisorsba zuhanjon, mint amiből annyi, de annyi példát látok, hogy jaj nekem..
Hanem élethossziglan tartó lehetőséget kapjon arra, hogy a nő gyönyörűsége által a szerelmet kutathassa, amely érzést ő is a legtartósabb és legmegbízhatóbb hídként használ a végső igazság felé. Mert Károly is tudja, a szerelem nem egy jövő-menő érzelem, nem hormonok abszurd játéka, és még lila sem, hanem az egyetlen lehetőség emberi testben arra, hogy az örökkévaló énünk tükörképe egy másik arcon keresztül felcsillanhasson. És a szerelmeink a legfontosabb tanítóink és útmutatóink az úton.
A modern kori házassági paktum pedig javarészt emberellenes bűn, mert elzárja előlünk a szerelem ismételt gyönyörű felbukkanását, azt a lehetőséget, hogy érettebb arccal is új és új tükrökben pillanthassunk meg az egyetlen csodát. Önmagunkat.
Jómagam együtt örülök minden olyan nőtársammal, akit Károly ebben a mindjárt hetvenhárom évben kísért és szeretett. A közös férfi iránt érzett szeretetünk összeköt minket. A kötetben bemutatott, rajtam kívül, 51 nő a nővérem. Jut eszembe, én vagyok közöttük a legfiatalabb.
Éljen a szerelem!