Minden kétségen túl a valódi, izzó szerelmi kapcsolatok azok, ahol a legtöbb drámát, feszültséget, sebesülést egymásból előhozzuk. Ezt aligha lehet megspórolni. Az a mondás, hogy a szerelem nem fáj, újabb modern kori spirituális okoskodás, amitől tele a padlás.
A szerelem leégeti rólunk a gatyát, akarom mondani a személyes ént. A szerelem nem e világból való erő, kár is harcolni vele. Két úr nem ülhet a trónon egy kapcsolatban, és ez vagy a személyek világból hozott teljhatalma vagy a szerelem, amely pedig pontosan tudja, mert intelligens, olyan embereket kell összevezetni, akik különböznek, és akik ellentétes erőik által egymás segítői lehetnek önmaguk szerelmes-valódi énje felé. És ez a folyamat fájdalommal, hatalmas munkával és kitartással jár.
Soha nem járok párkapcsolati terapeutához, természetesen barátokkal cserélek eszmét bőven a szerelmi történeteimről. Gyönyörű csapat vesz körbe az éterben és a való életben is egyaránt, akikkel megosztom magam. Ezt részben a festményeimnek is köszönhetem, mert azok pont azt mondják, gyere, mesélj, folytasd a képet a szavaiddal, amit elkezdtem. Így sok sok szépséges, drámai történet tanúja vagyok, és én mindig és mindig a szerelem oldalán állok, annak vagyok a tolmácsa, mert gyakran félreérti a világ.
Emiatt sokan elhagynak, mert teljességgel a világgal ellentétes “tanácsaim” vannak, és igazi, izzó szerelem esetén ott is biztatnám a másikat, hogy ne adja fel, ahol a terapeuta már a divatos “engedd el”, “többet érdemelsz”, “ükapád mintáit ismétled” hangzatos panelmondatait mondja.
A szerelem soha nem mondaná, hogy hagyd abba szeretni a másikat, soha nem késztetne elengedésre, a szerelem mélyülni akar, és lemosni rólunk a világ által ránk aggatott szerepeket.
Marina és Ulay a szerelem tesztelése közben
Mindezt a saját kis nyomorult, gyönyörű életemmel tesztelem.
Évekkel ezelőtt eldöntöttem, hogy megadom magam a szerelemnek, aztán meglátjuk, mi marad belőlem. Ott sem állok ellen, ahol megálljt parancsol a világ, mert azt az utat már ismerem.
Ennek okán többet nyivákolok és kínlódok, mint sokan köröttem, mert tényleg nem védem meg magam, és megyek tovább akkor is, amikor belém rúgnak, mert tudom, aki rúg, annak borzasztóan fáj.
Eszméletlen sok sebesülést szereztem emiatt, de azt is tudom, csak az sérült bennem, rajtam, ami a mulandó, csak az foszlott le rólam, ami csak eltakart engem.