hála istennek ezen a roppant hálátlan és eszméletlenül nehéz úton, ami az etikus non-monogámiájé, van pár nagyon fontos szellemi társam, akik megfognak akkor, amikor épp zuhannék.
Javarészt ezen írás esszenciája, eltekintve attól, ahol a saját történetemet keverem bele, az egyik legfontosabb szövetségesem egy perc alatt felmondott hangüzenetének kivonata, amit még az éjszaka megfogadtam, hogy begépelek.
Szóval az emberi kapcsolatainkat szinte lehetetlen tisztán tartani egy a társadalom által fentről monogámnak kikiáltott világban. Az ember nem monogám lény, és az, hogy egy istentől eredeztetett, de valójában világi rendszer kizárólagos kettőre zsugorított rendbe zárja, alapvetően megsérti teljességünket, méltóságunkat, égi minőségünket.
A monogámia okozta sebesülések ellen nem lázadni már-már árulás.
Monogámiában egy ponton túl csak hazudozni, elárulni, titkolózni, illetve vágyainkról lemondani lehet. Emiatt az emberi kapcsolatok a szürke zóna területei, és soha sehol nem bántalmaztuk, traumatizáltuk egymást annyit, mint e szövetségekben.
Felmenőim történeteit tudnám felsorolni, akik közül négynek az agóniáját is láttam, akikkel gyalázatosan végzett a monogámia, és ez csak a haláltusájukban vált láthatóvá. Hogy mit láttam, azt az emlékük tisztán tartása miatt magamban kell tartanom..
Egy hatszereplős felnőtt közösségben felnőve, ahol a monogámia volt az uralkodó eszme, láttam, hallottam, szenvedtem eleget, és ahogy kikerültem ebből, és kicsit magamra eszméltem, egyet döntöttem el, jómagam nem fogok hazudni annak, akit szeretek.
Ám arra gyorsan rájöttem, ha én is továbbviszem e szigorú zárt modellt, előbb-utóbb én is hazugságokba, árulásokba, minimum elhallgatásokba kerülök.
A poliamoria, az etikus non-monogámia kifejezésével 2017-ben találkoztam, amikor is már 12 éve szabad házasságban éltem, csak fogalmam sem volt, hogy az efajta létnek van egy szakkifejezése, és, hogy rajtunk kívül léteznek más emberek, akik szintén teljes transzparenciára vágynak.
Így 2017 óta neve is van a “gyereknek”, vagyis annak a szentségnek, aminek tisztaságáért testemmel-lelkemmel harcolok, és ami miatt egy ilyen velejéig romlott társadalomban állandóan sérülök.
Az utóbbi időben talán az eddigi legjobban, amikor is a szerelmem, aki az Arunácsala hegy mellett mulatja épp az időt, anélkül, hogy engem erről korábban felvilágosított volna, a házába fogadta vendégül a japán élettársát, aki előtt még a szent Hegynél élve is eltitkolt engem. Amit egyszerűen nem tolerált tovább a rendszerem. Úgy éreztem, az “istennőtől” kapott szentségünk nem gyalázhatja meg a Hegy mellett..De megtörtént ott is, amit el sem tudtam képzelni korábban.
Rettentő sok vért vesztettem az elmúlt hetekben, és egészen biztos, hogy ez összefüggésben van a történtekkel, mert hol máshol is sérülnék, mint a női szerveimben egy ilyen eset kapcsán. És amikor kicsit felemelve a hangom megfedtem, amúgy emailben, hogy ez nincs rendben és el fogok vérezni, annyit mondott, ne verjem túl nagy dobra a test tüneteit. Mert ugye úgy mondja a tanítás, te nem a test vagy, a’la Ramana Maharshi.. Az ember állatkertje meg óriási, ahogy ezen végső igazság mögé rejtekezik.
Igen, ekkora feladatot rótt rám a poliamoria, hogy egy ilyen emberrel se adjam fel, mert megígértem neki, hogy egy életem, egy halálom végigkísérem gyalázatos útján.
Mert számomra a poliamoria lehetősége szent ügy, és én vele erre a szövetségre mondtam igent, arra, hogy felnő és bevallja az élettársnak, hogy létezem.
!!!!Mert a poliamoria az egyetlen olyan lehetőség, mely mentén azt az isteni csodát, melyet szerelemnek hívunk, tisztán tarthatunk az életben. És az egyetlen esélyünk, hogy úgy éljük meg az emberségünket és a kapcsolódásainkat, ami már-már emberfeletti!!!
Alapvetően nem vagyok agresszív típus, ám, ha a kapcsolataimba, amelyeket etikusan non-monogámként (poliamorként) címkézek, bárki mocskot, hazugságot önt, akkor előbukkan az oroszlán belőlem. Az utóbbi hetekben ez megtörtént, de a visszatámadástól rettentően megsebesültem, és először éreztem azt, hogy ebbe bele is halhatok.
Vigyázzatok magatokra, ti, kik hozzám hasonlóan felnőtt elvek szerint éltek, ne dőljetek be ráncos arcoknak, mert gyakran gyermeki, éretlen lelkek laknak mögöttük, akik nem képesek felelősséget vállalni a másikért, és annak életét kockáztatják hazug életük miatt. Ők nagyon sokan vannak, sokkal többet, mint, mi akiknek egy isteni térből hozott elveink vannak.
Ők engem őrültnek tartanak és megszállottnak, mert nem adom fel ott sem, ahol a világ már rég feladná. De aztán lehet egy nap már nem nyitom ki a szemem emiatt tényleg. Most azért eléggé megijedtem. És feltettem a kérdést, hogy megéri-e ez?