A HUMAN DESIGN RENDSZERE KAPCSÁN, természetesen azért, hogy mind a címkét, mind pedig a rendszert eldobjuk
**végtelenül hálás vagyok a Human Design rendszerének, mert definíciót adott ahhoz a fajta kapcsolódáshoz, mely az enyém. Ez az írás nem fog kitérni a rendszer egyes típusaira, itt csak jelzi, hogy az írója a 20% Projektor fajtához tartozik. Mindenképp ajánlom, akár csak felszínesen is foglalkozni a Human Designnal, mert nagyon sok szempontból érthetővé teszi, noha kívülről úgy tűnik, egy faj vagyunk, de lényegünket, működésünket, érzékelésünket nézve bőven alfajokra oszthatnánk fel az emberiséget, és talán nem kéne keverednünk.
Mert nekünk rezervátumban lenne a helyünk, Projektoroknak!!
De hagyjuk is a Human Design rendszerét, elmondom, milyen is a Projektorság, egy olyan típusé, aki úgy kapcsolódik, nő bele, válik eggyé a másikkal, ahogy azt minden bizonnyal „eredetileg eltervezték”.
Ez a nyomatékos, sorszerű találkozások esetében azt jelenti, hogy csak találkozás létezik és búcsúzás soha. Mert amikor megszeretjük, majd tudatos döntésként igent mondunk egy másikra, akkor a Projektorságból adódóan abba egészen az alapzatáig fúródunk, másképp mondva, hozzá megérkezve, elvesztjük csepptermészetünket, és „óceánná leszünk”. Ahonnan nincs kiszállás.
Projektorként élve a világban szakításként, elengedésként címkézett mozdulat istenkáromlás, botrány, gyalázat. Mert ezzel a természettel nem a másik személyébe, hanem valódiságába zuhanunk bele, ahova csak megérkezni lehet.
És a bölcs Projektor tudja – mert ő is ebben a világban él – hogy ez onnantól nem élethossziglan tartó kánaánt ígér, hanem a személyek szintjén olykor rendkívüli munkát, összecsiszolódást. De mert megvan a végső szubsztrátumba vetett gyökérzete, ezért semmi kétsége afelől, hogy ez sikerülni fog. Sajnos a Generátor e mély gyökérzet híján kételkedik.
Ehhez képest itt van ez a 80%-nyi Generátor, akik úgy hiszik mozgásban tartják a világot, a dolgozók hada, akik hozzánk képest százszor több világi erővel bírnak, és fel nem fogják, milyen egy hiperérzékeny, a világot százezerszer több receptoron keresztül befogadni kényszerülő, a dolgok alapzatáig lehatoló idegrendsszerrel élni. Magyarul, mi az, hogy Eredeti Ember!!?
Nem fogtok szeretni, de Projektorként a Generátorság valami eszméletlen felszínes, könnyeddebb lét, és rettentő elviselnem azt, hogy a 80%-nak ez elég.
És persze, hogy ezek után értem azt, hogy aki éppen csak a másik egyes személyiségrétegeivel kapcsolódik, annak menni is fog a szakítás, mert ott valójában csak le kell vetni egy ruhát, egy réteget, és menni tovább. De nekünk esélyünk sincs önmagunk alapzatát – amit felfedünk egy találkozásban – levetni. Értitek, értitek 80% normális emberek ezt az abnormalitást, ami a mienk??
Projektorként a szakítás gyalázatosabb, pokolibb, mint a szép, beteljesített, megérlelt halál. Mert a halál nem elválás, hanem számunkra minden kétségen túl a létezés, az együttlét egy finomabb formája. Míg a szakítás csak egy önző, gyalázatos, önvédelmi, világi tett, ami feladja ott, ahol az igazi kihívások érkeznek.
A Projektor a felszínen tűnhet gyengécskének, terhelhetetlennek, használhatatlannak e világ számára, de a mélyben ez a típus tartja meg a szívében az emberiséget, még akkor is, ha olykor elviselhetetlen is számunkra az a szenvedés, amit a 80% miatt átélünk.
De kell a humusz az új emberiséghez, és ehhez a Projetkor a fő alapanyag.