Mikor nagyon elbizonytalanodok, talajt vesztek, segítséget szoktam kérni tanácsadóktól, ami után mindig valamily nagyon bizonytalan, gyanakvó térbe kerülök. Az az igazság, hogy még soha semmilyen asztrológus, útmutató nem adott olyan segítséget, amire úgy tudtam volna ráfeküdni, mint „isten tenyerére”. Mindig is éreztem, csak egy sokadik vagyok a sorban, az aznapi nem tudom, hanyadik páciens, és, hogy a határozott szerep mögött valójában egy ugyanolyan bizonytalan ember ül, mint én, akinek lehetetlen, hogy isteni látása legyen, és bele tudjon nézni a sorsomba. Mert oda csak én (Én) tudok. És ehhez ez Énhez csak nekem van “átjárásom”.
Ettől függetlenül egy bizonyos pontig segítségemre voltak és vannak egyes rendszerek, de az igazi megnyugvást csak az adja meg, ha megalkotom a személyre szabott nem asztrológiai, human design, sem pszichológiai rendszerem.
Képzeljetek el egy húszéves kislányt, ott ül az egyik amszterdami diákszálló előcsarnokában, vagyis dehogy ül, fekszik. Pontosabban a teste, és ő méterekre felette lebeg, és nem találja a visszautat. Innen indultam, ahonnan csak az segített, ha ennek az önmagától tragikusan eloldózott kislánynak elkezdtem megalkotni a személyre szabott rendszerét, ami térképet ad magához, a visszaúthoz.
Harminc év alkotom a rendszerem, és ahhoz, hogy a sajátom, ami tényleg segít létrejöhessen, el kellett oldozódnom bolygóktól, tudományos szakszavaktól, átadható, megtanulható tudástól. Ezen a ponton nem érdekel, hogy áll az Uránuszom (az aszcendensen amúgy), meg az sem, borderline-os vagyok vagy simán csak neurotikus. Kukába kellett dobnom az összes készre gyártott, konzervtudást, még akkor is, ha védikus, és több ezer éves, és magamra koncentrálni.
A rendszerem nincs kész, folyamatosan festem, nincs benne stabilitás, éppen csak a következő lépéshez ad útmutatást és támogatást. Nem áll mögöttem semmilyen iskola, kipróbált, évszázadokon át tesztelt rendszer, csak én, és ez olykor félelmetesen ijesztő, mert itt tényleg meg kell tanulni önmagamban bízni, vagyis abban, aki amikor fest és ír kilátót épít fölém.
Nézzük ezt egy példán keresztül. Két éve térképet festek egy teljesen lehetetlen szerelem elé, asztrológus, életmód tanácsadó, coach kórusban visít, elég. És minden módon azt nyomatékosítja, ez az ember alkalmatlan, értetlen, nem eléggé integrált, és mert a Szaturnusza megy át a Koson még hosszú hónapokon át „technikailag” esélye sincs kapcsolódni hozzám. Rendben, ez látszik a Földről, egy jövő-menő térről, itt ez a maximum.
A képek mégis mást mondanak, nem idealizálnak, hanem minden csillagállás és személyiségbeli elakadáson túli állapotra mutatnak,
arra, ami van.
Hogy noha igaz, ez az ember olyan mélyen felsértett, hogy miatta festetted véresre-vörösre a Dunát. De ez mindegy, mert te vele már most az örökkévalóságban élsz, még akkor is, ha ő a fájdalmai csapdájából, mint személy ki nem lát. De a képek azt a szintet ábrázolják, ahol egyedül létezni érdemes, a történeteken túl, ott, amit nem érintenek a személyes terek.
Ahol a szarvassá lett Shiva fogja a kezeteket, és az egyetlen nászra készít fel titeket.
Ahol Shakti, a Szent Lélek halálosan beleszeretett Shivába, az Atyába, és szerelme, mint vákuum visszahúzza önmaga valódiságába.
Az égen pedig kirajzolódott e szerelem csillagászati térképe, és ebben a maradék időben, amit e testben töltötök más feladatok nincs igazán, mint az életetekkel e csillagállás láthatóvá tétele. Shiva és Shakti szerelme. És persze emellett lepereg egy személyes sors, de ami ezen feladat mellett valójában nem is számít, sőt nem is létezik.
A festményeim nem a halandó személy területei, az asztrológia, és az egyéb rendszerek annak adnak tanácsot, aki megszületik és meghal, de amit festek, azok kimutatnak a halandóság köréből. És oda mutatnak, ott alkotnak rendszert, ahol nem érint a személy.
Ez az én harminc éve folyamatosan készülő nem asztrológia, nem human designos, simán csak somogyirékás-rendszerem, amit mindenkinek személyre szabottan meg kell írnia magának, és ahol persze lehetnek átfedések.
Ami használható másnak is, nem sokaknak mert, nagyon meredek út. Ezért sem százezres ez az oldal, nagy a lemorzsolódás itten!!!