minden hajnalban előbb ébred bennem a fájdalom, mint az én, ő ébreszt, esélyem sincsen hát védekezni. Mire magamhoz térek, már tetőtől talpig remegek.
Első reakcióként ösztönösen próbálom lemásolni a világ mintáit. Intellektualizálom a veszteséget, de ezzel csak a nyomorult, dölyfös, ám valójában képzeletbeli énem ültetem a trónra, ahol egyes egyedül a szív uralkodhatna. Ejha, ezek szerint csak én is eltanultam ennek a világnak a mintáit, és védőfalat építettem ott, ahol csak a teljes meztelenség a gyógyír.

Évtizedek óta ismerem ezt az állapotot, amit megszokni mégis lehetetlen. Aminek legmélyén az a borzalmas tény van, hogy születésemkor én is ittam a felejtés italából és halandónak álmodom magam. Egyetlen korty volt csupán abból, amiből a többség egy pohárral iszik, ezért bennem még élesen élnek az emlékek, ezt itt nem így képzelték el, ez így nem a valódi.

 

 

 

 

De egyetlen korty miatt mégis végtelenséget próbálok begyömöszölni egy korlátolt formába, ami önmagában elég ok a szenvedésre.
Tudok, nagyon sokat tudok tudok, kívülről fújom a legtöbb a szabadulás felé mutató tanítást, ha lenne egy kis színészi képességem, meg bőr a képemen én is beállhatnék gurunak. De hála istennek nem vagyok ilyen szerencsétlen, és már csak szánakozva nézem, ahogy a melletem szatszangon ülő tanítványok néhány boldog vagy az ürességet átélő megtapasztalás után iskolát nyitottak.

Nem, nem fogom az útközben elért békés pihenőhelyekre érve azt hinni, hogy az a végállomás, hisz addig, míg létezik valaki, aki békét érez, addig létezik valaki, aki szenved is. És pont az ő valóságát kell megkérdőjelezni..A világ kínálta boldogság valójában a legnagyobb átok, mert táborhelyet építettet ott, ahol egészen biztos, hogy minden sátor össze fog dőlni.

„Megyek” hát tovább, a szenvedés valójában égi tűz, mely ellen csak úgy védekezhetek, ha én is tűz leszek, lángoló szív.

 

 

 

A festményeim nem kínálnak békés pihenőhelyet, ez biztos, ám térképet festenek arrafelé, ahol a világ már nem ad segítséget. Nekem is óriási támaszaim. Legszebb, aranykori részem üzenetei a legsötétebb káli júgában élő énemnek.