ez az, ez az!!
ilyen volt és van és lesz az ember eredetileg!!
Így tervezték, így képzelték, és óriási szerencsénk, hogy még élnek ebből a fajtából páran a Földön. Ők azok, akik megtartják a bolygót egyensúlyában, belőlük egy is tízezer nyomorult, lealjasodott véglényt kárpótol. Ők azok ebben a világban – ahol a spiritualitás is javarészt bemocskolódott és ahol démonok tetszelegnek gurupózban – az utolsó hidak az örökkévalóhoz. Mert ugye, ahogy Hamvas is megírta, kilenc hídból már csak egy maradt ép, ez pedig a művészet. Az utolsó és még igazi művészek, akik az életüket az Önvaló szolgálatába állították, akik azt, ami az Örökkévalón túl van festik, rajzolják, írják át kottára.
És ők sem tökéletes lények, sorsuk van, hibáznak, elesnek és hiába az isteni híd bennük, olykor megbetegítenek más életeket. Ám a nagyszerűségük az, hogy be merik ismerni a gyalázatot, hogy nevén nevezik a bennük élő gonosz örökségét. És ennek a filmnek a csúcsélménye, ahol Kurtág ország-világnak megmutatja a benne élő sötétet De talán mert tudja, amit magából ki tud mondani, az nem ő. Ehhez kell a valódi önismeret, és itt rogy össze a modern kori lélekgyógyászat.

Mert itt mind félig az ördög gyerekei is vagyunk, ez már az a kor, ahol a démon és az angyal egy testben lakik. Egyszer volt régen volt, még külön kontinensen élt a sötét és a fény, aztán már a szomszédos országban, ma meg már egyetlen testben.
De Kurtág György a tengellyel, a zsinórmértékkel áll kapcsolatban, és az ilyen ember elsősorban magával rendkívül szigorú és kérlelhetetlen, mert egy abszolút világ szabályai szerint él, és csak azt kéri számon a másikon, amit magán. Ám a világ aligha bírja el az ő követeléseit. Mert ez egy gyáva, félkegyelmű világ.
Ezt élem át éjjel-nappal, túl sok, túl intenzív, túl szigorú vagyok. Emiatt futnak el tőlem sokan, mert nem bírják az iramot. Ilyenkor elbizonytalanodok, és azon gyötrődöm napokig, csak kéne engedni, különben tényleg egyedül maradok, és emberi testben ezt a kockázatot nem vállalhatom.

De akkor visszalépnék, a biztos, büdös, akolmeleg világot választanám, ami a végső pusztulásra van ítélve. Nem nézhetek vissza, Kurtág György-mintája erőt ad. Innen csak az előre létezik, arrafelé, amerre a születéskor nem adtak térképet.
És ezt a térképet mindenkinek magának kell megalkotni.
Ez a valódi művészet.