két éve, amikor nagy lelkesen, 1989 óta először kimerészkedtem MP első óriásrendezvényére, azon kívül, hogy ahogy kell, tetőtől-talpig átitatódtam a közösség erejétől, attól az állapottól, amikor megszűnnek az én-ek és felcsendül egy közös Ének, az ottlétem legfontosabb tanítása az volt, hogy innen ne várjak csodát addig, míg a saját ki szemétdombomon el nem kezdek takarítani.
MP mindannyiunkat házi feladattal küldött haza, ami abban állt, hogy otthon tegyünk először rendet. Ami ugye elsősorban az önmagunkkal ápolt etikus, felnőtt viszonyunk, aztán a társunkkal való szövetségünk meggyógyítása. Mert amíg a kettő között viszály, hazugság, árulás áll fenn, hogyan is várhatnánk a társadalomtól azt, hogy igaz legyen. Nem OV leváltása, sem MP győzelme hozná el a valódi változást, hanem először az én az istenével, majd utána a társával való kapcsolatának érett, gyógyult minősége.
Azt, hogy minden háború legmélyebb oka valamily szívbéli fájdalom, elhagyatottság, szakadás, amit aztán minden uralkodó a hatalommal próbál kompenzálni, számomra tény.
A házi feladat számomra nem volt új, csak megerősítés, emlékeztető.
Arról sokszor írtam, hogy a kis szemétdombom poliamor jellegű, ahol etikusan, felnőttként, igaz szeretettel hagyjuk a társunkat rajtunk kívül más irányokba is kapcsolódni. Mert ezt a világot eredetileg így képzelték el. A monogámia istenellenes bűn, itt eredetileg minden és mindenki szerves szeretetben szeretett volna kapcsolódni. Isten nem is érti, mi az, hogy csak egy és senki más, hogyan kellene neki kizárólagosan egy alakra sütni, ha millió fénypászmája van? De hát a káli júga mélyén nem is érdemes többet várni az embertől, mely fajtól – noha kívülről hasonlítok rá – egyre jobban elhatárolódom.
2024 áprilisában hazamentem, átöleltem a férjem, és írtam egy szenvedélyes levelet a szerelmemnek. Ez a két év viszont megmutatta a valóságot.
Azóta egyre nagyobb erővel, vehemenciával szeretek, izzok, imádok, ezalatt az idő alatt a szerelem lett az élet fő uralkodója. Felismerem benne a Szent Lelket, Shaktit, az első és legártatlanabb megnyilvánulást. Ő diktál, én meghajolok. Tűzön-vízen áthatolok, konfrontálok, szókimondok, összetörök, felállok, közel menni vágyok. Egyetlen napra sem adtam fel a reményt, hogy a valódi változás csak akkor jöhet el, ha transzparensen élünk.
Ám a vaskor sötét, és elnyeli a fényt, az én őrült, ragyogó szenvedélyemet is. Két év alatt azt kellett megtapasztalnom, a társaim legtöbbje nem tart itt, mint én. A szerelmem két év alatt egyetlen lépést sem tudott tenni azért, hogy az élettársa előtt felvállaljon, aztán, amikorra már nagyon szorította a lelkiismeret, és nem bírt szembenézni azzal a tükörrel, amit tartok elé, mert szörnyet halt volna a szégyentől, elszaladt..persze, csak egy időre.. Két évig asszisztáltam a hazugsága mellett naivan, de reménytelien.
És a férjem barátnői sem közeledtek felém. Hiába könyörgök nekik, hiába mutatok példát a teljes mezítelnségemmel, a morálommal és etikámmal, hiába, nem mernek utánam jönni. Lehet itt bárki bármilyen jógikusan kifinomult, meditatívan széjjel tisztított, amit ma kínál a tudomány, a vallás, a spiritualitás, a lélekgyógyászat java csak a felszínét érinti az embernek..
Úgy érzem magam, mint aki csak veti-veti az aranymagot a földbe, de az fagyott még.
Még nem törte fel az isten, mert változás csak úgy történhet minden egyes életben, ha a kegyelem ketté töri a személyt, ami óriási dráma. Velem megtörtént húszévesen, tudom, milyen ez, de látom, enélkül nem kész még a föld az aranymagra.
Ezért sem remélem még a valódi változást, mert az először a kapcsolatainkban kellene, hogy megtörténjen, és egy olyan társadalomban, amely előbb legitimizálja azokat, akik megcsalják a feleségüket, mint pl a mi húsz éve tartó szabad házasságunkat, az kb bölcsödés szinten van, hiába játssza a felszínen az érettet és a nagy menőt.
Ettől függetlenül kimegyek ma, hogy a Magyarok Angyalának – aki két éve még ott keringett MP felett – megmutassam, mit tettem e két alatt. Azóta MP felett is ritkábban kering, de szerintem ma ott lesz. Ez ma egy erős nap, sok-sok reménykedő szívvel, mely bátorságot ad az Angyalnak, hogy közel szálljon..
Te két éve milyen leckét vittél haza magaddal, és azzal hogy haladsz?