A kétségbeesés, a fájdalom, a hiány egy bizonyos, elviselhetetlen pontján nem maradt más kiút, mint a legmélyebben belém égetett, híres mondat leleplezése, mely szerint csak halandó szerethet halandót halhatatlanul. A kulcs itt saját halandó mivoltom leleplezése volt, sőt annak legértékesebb része, a szentséges szexus visszahívása magamba. Imádott, szerelmes filmem kifűzése a vetítőből, melynek legutóbbi fejezetéhez két éven át egy csodálatosan romlott alakot használtam vászonnak, mely előadás ezalatt a moziszékbe szegezett.
XL. 175*85cm
A kedvenc filmemről volt szó, hozzá kapcsoltam személyes létezésem.
Ölelek, csókolok, befogadok, tehát vagyok.
Ölelésemben nem is testek, hanem fénylő pászmák, egymást kioltó erővonalak szorították egymást. A vágy az anyagban anyagtalanul szeretni, a szexus lángjai által megtisztulni oly erős volt bennem, hogy emiatt egy újabb anyaméhben találtam magam, egy újabb sors koordináta-rendszerében.
Ötven éven át számtalan ölelésben kerestem e formát lebontó érintéseket, mígnem egyszer csak elém lépett. Joachimként, női formám férfi kiegészítőjeként jelent meg, s egyből arra kért, hogy ne belé, hanem általa önnön teljességembe szeressek bele.
Ölelkezéseinkben Shakti, a Szent Lélek öltött testet, és tolt ki minket a színpadról, hogy szépséges erejével Shivává alkossa a bennünk élő férfi részt, ami bennem a felszín alatt szunnyadt, benne pedig a napvilágon élt.
A férfi homlokának Shivává festése mélyebb volt, mint bármi testi behatolás, az ecset éteri lényünkön át a semmibe festett bele. Ebből az eggyé válásból teremtettem újjá magam, majdnem ötvenkét évesen ismét, azon a ponton, ahol már jó ideje semmi mást nem akartam, csak elaludni örökre.
részlet, ez a rész kb 85*85cm
A születés, 2026 márciusának legvégén feltartóztathatatlan volt, ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy miután hónapok óta rettentő kínok között vajúdtam, ugyanazzal a csillagállással törtem ki a világba, mint amivel 1974 nyarán születtem, hogy még egyszer és immár nyomatékosan igent mondjak a sorsomra.
S hiába tűnt úgy a felszínen, hogy éppen hat bolygó tolakodik a Kos csillagjegyben, aminek hatását ezen a 2026-os tavasszal mind a bőrünkön érezzünk, a saját egemen a bolygók ugyanott álltak, mint azon az augusztus kilencedikei napon ötvenkét évvel ezelőtt.
Már nem makulátlanul, selymes bőrrel, ártatlan tekintettel születtem, hanem a Szent Lélek erejével, mely egyszarvúként összevissza döfködött, míg pontosan, sorsom keresztjére szegezett. Ez már nem az egykoron világra jött, összevissza csapdosó szél, medréből folyton kiáradó folyó volt, mely jelleg évtizedek óta kísért és szinte ellehetetlenítette életem, hanem a megingathatatlan, a Duna partján magasodó, a várral királynőjévé koronázott Shakti-hegy –Visegrád bizonyossága. Annak a ténye: hogy én és az Atya egyek vagyunk.
