*******Ószövetségből Újszövetségbe, benső Jézus megszületése
(no AI !!!! ember írta szöveg!!)
A társadalmi változások nem a parlament, a pártok, hanem a közös tudati tér következményei, s így az, ami kívül megjelenik jelzi, hol állunk belül össznépileg. A társadalom a tudatszintünk külső tükröződése, így felesleges a változást kívül várni, ha belül egyetlen lépést sem tettünk meg magunk felé. És ezek a legnehezebbek, mert míg könnyű okolni a regnáló hatalmat, addig belül már kevésbé vagyunk kegyetlenek a saját akadályainkkal.
A rendszerváltás egy hete megtörtént, ami nem az egyik párt leváltását és a másik győzelmét jelenti, hanem azt a tényt, hogy eltűnt az életünk felett uralkodó hatalom.
Felnőttünk, és életünk egy adott pillanatában felismertük, isten abban a formában, ahogy eddig hittük, nem is létezik.
Csak az Én van, akiből isten képe is felbukkan, és ezt az Én-t megismerni és realizálni az egyetlen, valódi feladat. Az Én-t, akiből univerzumok, galaxisok, és személyes halandóságunk képzete születik.
Választásom tudatos volt, egyértelműen a cáratyuska-típusú, a szennyest a házon kívül összegyűjtő, a felelősséget hárító, gyermekszintű társadalom leváltása ellen szavaztam, az ellen az egyes ember ellen, mely nem mer magától egyetlen lépést sem tenni anélkül, hogy arra parancsot nem kapna. Saját gyáva részem leváltása ellen szavaztam.
És ezen a ponton kapcsolódik be a poliamoria a társadalmi változásokba, ami egy „fejnélküli” rendszer, ahol a szív az úr. Nem a felmenőktől örökölt, Mózes óta a kettő kizárólagosságát éltető, tekintélyelvűséget fenntartó modell, ahol a párok csak bégetnek, és elfogadják a karám, a kettő kizárólagosságát, hanem egy külső uralkodó nélküli rendszer. Lényegében szent anarchia, mely a külvilágban úgy jelenik meg, hogy egy folyó nevű párt nyert. De hát valahogy meg kell jelennie..
És itt jön a csavar, a poliamoriában az úr nem is ebből a világból való, mert a szerelem, ami a poliamoria kötőelve a földi élet egyetlen olyan tárgyi, de merőben szubtilis minősége, ami noha felbukkan ebben a világban, de forrását nézve nem ebből a világból való. Mert a szerelem az egyetlen híd, mely noha felsejlik az anyagban, de abból kivezet, és mely hídon a személyes én csak elindulhat, de útközben eltűnik ,mert beleolvad a szerelembe.
Amikor egy hete behúztam az x-t, a monogám, a kereszténység valódi szerelemeszméit megcsúfoló, álszent, félelem működtette, rend leváltásért szavaztam, ahol egy atyuska, mint az Ószövetségből ismert fehér szakállas isten trónol az élet felett.
A poliamoriára szavaztam, és tudom, a jelenlegi hatalom egészében semmiképp sem jelképezi választásomat, ám már legalább vannak benne felcsillanások..Emiatt mondtam igent a folyó nevű pártra, mert éppen benne manifesztálódott az az erő, ami le tudta dönteni a hamis uralkodói képet a trónról. Ám ez nem jelenti azt, hogy innentől egyből az a rend épül fel, amit hőn áhítok.
Amikor monogám házasságomat huszonegy évvel ezelőtt leváltottam, csak egyet tudtam, mit nem akarok folytatni tovább. A 2005 nyári időszakom és az utána következő kilenc évem küzdelme nem volt más, mint a romokból való új világ építése. Itt állunk most, 2026 áprilisában. A korábbi kiskertemet fel kellett ásnom, mert az addig virágzó kertem teljesen elhervadt, a gyökereket is ki kellett tépnem, hogy új magokat vessek, és elmondhatatlan nehéz volt egy négyéves gyerekkel a hátamon az Újszövetségem, a benső úr realizálása. Rengeteg hibát követtem el, mert ismételtem és féltem.
Amit most a születő kormányban látunk, pontosan ezek a hibák, az automatikus ismétlése a múltnak, mert azt ismeri. És ezen a ponton ne legyünk türelmesek, hanem nagyon kritikusak, mert most a legkönnyebb az lenne, a régibe, az ismertbe visszarohanni. És ennek már egy hét alatt az új kormány egyes mozdulataiban vannak jelei, és ez félelmetes.
Nekem ez a választás az össznépi tudatemelkedés tükröződése, ahol ki-ki a maga szintjén állva eldöntötte, egy lépcsővel feljebb akar lépni, de úgy is mondhatnánk, eggyel közelebb szeretne kerülni a saját szívéhez, mert valaki benne – akit Én-ként definiál, és akiről fogalma sincs, hogy valójában kicsoda – mint vákuum egyre nagyobb erővel kezdte szívni maga felé.
A rendszerváltás nekem az Ószövetség Újszövetségre váltása, ahol a Messiás nem egy külső alak, semmiképp nem egy MP, ám megjelenése igenis bizonyos pontokon adhatott kapaszkodót, hanem a benső Jézus megszületése, aki ebben a jelenségvilágban leginkább a szerelemmel rokon.
MP-vel legyünk kritikusak, nagyon kritikusak, és ha hibát látunk, egyből össznépileg ordibáljunk, meg fogja hallani.
De csak akkor, és ez a lényeg, ha az, aki kiált felé, bízik a saját benső Messiásában, aki április 12-én megszületett.