(április 12-i szavazatom örömére)

 

 

 

 

 

miközben mint délibáb, jövő-menő jelenség én is behúztam az x-t április 12-én, hogy választásommal változást eszközöljek felszíni, halandó szinten, valójában egy ezzel párhuzamos, pontosabban a jelenségvilág felbukkanását lehetővé tevő térben, a dolgok forrásánál is szavaztam. Újra és újra megerősítettem döntésem az eredeti ember mellett.

Arra az Ádámra mondtam igent, aki a Megváltó édenkerti archetípusa, a teremtés első és legártatlanabb emberi aspektusa, akiben soha fel nem merül a kétely, hogy ő és az Atya különálló létezők.
A bennem lévő Ádámra mondtam igent. Rá, aki forrásából soha ki nem mozdult, nem ismeri a megkülönböztetés, a kizárólagos monogámia vaskori átkát, és Napként ragyogja be a teremtett világot.

Rá, aki egyszerre többeket is szeret.

A férfire, aki az Atya képmásaként képes a körötte lévő nőket ugyanolyan erővel, forró szerelemmel megvilágítani, hogy azok ennek köszönhetően szintén emlékezzenek legelső tekintetükre.

Az utolsó vacsora áruló gyalázatát egyszer és mindenkorra kitöröltem a történelemből, és nőket hívtam meg vendégseregnek, Ádám/Jézus leghűbb tanítványait, akik nem úgy, mint ma egymás rettentő vetélytársai, hanem nővérei, szerelmetes testvérei egymásnak.
Akikben az a közös, hogy ugyanazt az Atyát imádják, és akikben soha fel sem merült azt a képzet, hogy ha a Megváltó többeket szeret, akkor nekik kevesebb jut annak szívéből.

A Gecsemáné kertet pedig emlékeztettem, hogy nem máshol, mint az édenkert helyén áll, és eredendően minden öröm forrása, és mely mindannyiunk számára máshol található, akár egyszere több helyen is.

Ezen a képen éppen magyar az éden, és Duna mellett virágzik a Visegrádi, a Shakti hegy lábánál.

És ezúttal a tizenharmadik apostolasszonynak is terítettem, aki a vacsora legmeghittebb pillanatában odaadta magát az éden legártatlanabb lényének, neki akit a történelem a kígyó jelképeként tisztel, hogy teste szentélyén át egészen a szívéig hatolhasson.
Hogy önátadásával a többi asszonytársa előtt tárja fel szentséges szexusát.

 

my hungarian election 2026
(85*85cm)

Ez az aktus volt a vacsora legragyogóbb mozzanata, amikor a Megváltó-Ádám felállt, és azt mondta:
Öleljétek és csókoljátok a másik testét, aki én vagyok, igyatok egymásból, minden korty az én vérem, ez az új szövetség jelképe.
((Köszönöm Leonardo da Vincinek, hogy lehetőséget adott arra, hogy amit elkezdett a vitriviusi tanulmányában azt jelképrendszerében továbbfesthessem.))