Két éve, hogy elindult MP zarándoklata Magyarországért, magánéleti szinten is egy elszámoltatási ügy zajlott a történetemben. Küldetésemnek éreztem leleplezni csalást, árulást, hazugságot, szent helyeken történt igazságtalanságot, és döbbenten tapasztaltam, milyen egyedül maradtam ebben a harcomban, mert még a megkárosított barátok is inkább gyávaságból hallgattak.. Csak én ragadtam „kardot”, és támadtam le a „démonokat”, megneveztem, kimondtam, gyomron szúrtam.
Tettem ezt legfőbbképp magamért, a bennem lakó igazságért, és látnom kellett, milyen sokan inkább sunyítottak mellettem, hisz a kényelmes életük fontosabb volt, mint az igazság.. mert egyértelmű számomra, ennek a filmnek, ami az életem, egyszerre vagyok forgatókönyvírója, rendezője és főszereplője is, és rajtam áll a film vége, ami nem fejeződhet be elszámoltatás nélkül. ((A bennem élő démonok elszámoltatása nélkül, mert ugye ami kint van, az én vagyok!!))
A saját ügyem egyelőre nem zárult olyan sikerrel, mint az országos, az én csalóm úgy, mint számos magyar gengszter időben beszállt a magánrepülőgépébe, és elviharzott, mert ahogy közeledtem, érezte, hogy szorul a hurok. Így nem csoda, hogy könnyek között, hatalmas örömmel hallgatom, amikor MP az első országgyűlési beszédében konfrontál. Ilyenkor azt érzem, azt, amit nekem nem sikerült egyelőre megcsinálni kicsiben, az legalább most sikerül nagyban.
Szerintem sokan vagyunk ezzel így, ezek a napok az első reménysugarai annak, hogy létezik földi szinten is igazságszolgáltatás, és nem kell amiatt megvárni a halált..
Az ami most zajlik itthon messze nem csak politika, hanem az igazságszolgáltatás visszahívása az életbe, mert az nem túlvilági ügy, mint ahogy azt beadták nekünk az isteninek hazudott vallási hatalmasok..amúgy az elmúlt rendszer leggyalázatosabb bűntettének azt tartom, hogy minden “isten” nevében zajlott, hogy a legszentebb drágakő sem maradhatott ép.