Amióta tudom, hogy nekem három ilyen bolygóm van – a Vénusz, a Hold és a Mars – értem, miért is érzem magam valójában egész gyerekkorom óta meztelennek, vagyis inkább úgy, hogy csak cafatokként takar valami. Szóval, hogy éppen csak a Napom, a Jupiterem és a Szaturnuszom mögé tudok elbújni..mert azokban még szerepelek kicsit, ott van hova fejlődnöm.
És ezeknek az állásnak köszönhetem azt, hogy elviselek igencsak nehéz más életterületeket, ahol nem vagyok ilyen szerencsés..Például azt, hogy a nyolcas, leegyszerűsítve „halál” házában áll a Vénuszom, vagyis hogy nekem a szerelem tényleg a teljes és totális transzformáció, és nem hiába szól az egész művészetem, írásaim róla.
Nekem az élet ezzel a fajta meztelenséggel – vagyis most már tudom hármas Vargamotta-állással – mindig is afféle versenyfutás volt a megörüléssel. Amióta az eszemet tudom, azzal küszködök, miként hatoljak át egy olyan tájon, ahol alapérték a hazugság, a színjáték, a csalás. A cél pedig azt jelenti, hogy kiszabadulni a test vagyok képzetének valóságosságából, és akkor akár már meg is bolondulhat a személy, mert már tényleg csak, mint ruha fogok tekinteni rá..

Jó szívvel ajánlom barátaimnak, ismerőseimnek ezt a fajta önkutatást, a baj csak az lesz, ha mindenki elmélyed a saját, védikus horoszkópjában nem lesz szükség coachokra, lélekbúvárokra, mert mi válunk önnön vezetőnkké, mert egyszer csak érteni fogjuk a sorsunkat, és sokkal elfogadóbbak leszünk a lehetőségeinkkel, illetve a társainkon sem verjük le azt, hogy olykor ennyire kevesek..
Mert nekik pl nincsenek ilyen stabil bolygóik. És onnantól a minket bántókat nem tettesnek, hanem önmaguk áldozatának látjuk, hogy nekik csak ennyi adatott, hogy minket megcsalnak, elhagynak, elárulnak, vagyis magukat.
Három Vargamottával ez lehetlen. Három ilyen stabil bolygóval képtelenség igaztalan, elfojtó, megcsaló, gyáva viszonyok között élni.
Tegnap találkozóm volt ez egyik csoporttársammal, akivel „szakmáztunk”, gyönyörű volt, nem csak egy embert látni, hanem égi tünemények fizikai manifesztációját általa, így a szaturnusziság testet öltését.
Nekem amúgy az egyik kedvencem, a maga kőkemény fegyelmével, szikla szilárdságával, szigorával. Tegnap döbbentem rá, mennyi szeretet is van egy ilyen „bolygóban”, melyet a nyugati asztrológia a legnehezebbnek nevez. Szóval, hogy a szeretethez mennyi fegyelem, szigor, micsoda keretek is kellenek, hogy esszenciájában tudja megmutatni magát.