Fanatikusan függő vagyok a szerelemtől. Nem párkapcsolati függés ez, messziről el is kerülök minden modern, lélekgyógyászati rendelést, mely ki akar gyógyítani e kórból. De nekem „könnyű”, mert nekem minden tárgytól független bemutatkozott a szerelem.
Váratlan és teljesen felkészületlenül sodródtam személyem szakadékáig, ahol túljutva sorsom hol drámai, hol édes rétegein, egyszer csak tetőtől-talpig érő, sűrű, sötét, nektárszerű ölelés fogott közre. A történet végén rám váró halál a legszebb ünneplőt adta rám, mielőtt eggyé vált volna velem. Ezt a találkozást, ezt az életvégi, énvégi öltözéket hívom szerelemnek, mely azon a ponton vár ránk, ahol végre eloldozódik tőlünk halandó énünk köteléke. És ez az eloldozódás borzasztóan fáj, mert megfoszt személyes királyságunktól.
Shakti-hegy, Visegrád. 2025, 84*84cm
Azóta, mint valami szeizmográf, rögvest kimozdulok, ha magamban vagy a környezetemben felfedi magát ezen erő lehetősége. Ilyenkor anélkül is, hogy hívnának, odasietek, mert tudom, ezen a ponton szükségünk van támaszra, mert a szerelem nem az életre, hanem a halálra készít fel, és ilyenkor kell valaki, aki fogja a kezünket..
Mert ez az erő nem finomkodik, ez nem valami rózsaszín, puha illatos takaró, inkább smirgli, daráló, dörzskefe, ami addig tisztít, míg meg nem szabadít a halandó én vagyok képzetétől, addig darál, míg fénytermészetűvé nem válunk.
A szerelem a személyes énre tör, és ez fájdalmas, ez brutális, és itt kell valaki, aki segíti ezt az átkelést, mielőtt útközben feladnánk.
Mert feladjuk a legtöbben, dehogy akarunk az életben meghalni, dehogy akarunk a személyes én dölyfétől megszabadulni. Inkább szakítunk, letiltunk, elhisszük a lélekgyógyászoknak, hogy a másik narcisztikus, bipoláris, vagy simán csak az önzés testet öltése, aki kihasznál, és elhitetjük magunkkal, hogy mi ennél többet érünk. Jobb is, ha elhagy, mert már csak egy kicsit kell toldozgatni magunkat, és legközelebb sikerül, a következővel..
Egyszerű a másikat okolni, aki a szerelem manifesztációjaként, olykor kegyetlen eszközeivel csak levetkőztetni akar, aki bármennyire is kínos, de tükröt tart a saját önzésemnek..Mert itt csak egy közös és nagy önzés létezik, itt mind ugyanannak az énnek az egyeduralodásától szenvedünk, aki az idők elején ledöntötte az önvalót a trónról, és most játssza a királyt, őt tükrözzük összevissza.
Férfiből Shivát festeni. 2026, 178*84cm
Semmi nincs itt az életben, amiért önmagában érdemes élni, a szerelem az egyetlen, amiért megéri, mert ez a fajta őrült, értelmetlen imádat az egyedüli, ami kivisz a személyes én kapuján.. De ő rettentő sokat kér, ám én egyre csak biztatom magam és a szeretetteimet, ne fukarkodjanak kifizetni a díjat, ami nem más, mint az egész személyes én.
Mert amíg egyetlen százalékkal is tartjuk azt, ami úgyis halálra van ítélve bennünk, addig szenvedünk.
Egyedül a szerelemnek van ereje felszámolni minket. És akkor velünk együtt végre felszámolódik a szenvedés is. Mert a halandóság és a szenvedés kéz a kézben járnak.