(borítókép: Arunácsala hegy)
egy kedves ismerősöm törölt a facebookról, amit tudom azért tett, mert rendre felbosszantom a párkapcsolati nyitásról, átalakulásról szóló írásaimmal. Gondolom, nem ő az egyetlen, csak nem mindenkit veszek észre. Ő is sajnos egyike azoknak, akik előbb legitimizálják a megcsalást, az elhallgatást a házasságban, mint azt az etikus modellt. Nagyon fáj ez nekem, de nem is a saját kínom az, ami éget, hanem az övé, az együttérzés a törlés valódi okával, hogy inkább jobb nem tudomást venni arról, hogy így is – a másikat a valóságunktól nem megkímélve, színről színre találkozva – lehetett volna élni, hogy elment egy egész élet a hazudozással, melynek az utolsó és legfontosabb szakaszában jobb arról – rólam- nem tudomást venni, hogy létezhetett volna másik út is. Mert azért titkokkal elmúlni nem kellemes..
anya
Pedig dehogy a bosszantás miatt írok, hanem az öröm okán, azon csodálatos lehetőség miatt, hogy végre egy olyan időszakban élünk, amikor hosszú évszázadok óta először kitörhetünk az isteninek hazudott, de valójában az emberi hatalom írta párkapcsolati szabályrendszer béklyójából, és elkezdhetünk szabadon szeretni, és ezért nem ítél el egy felénk helyezett isteni rend, ami persze nem más, mint a világi hatalom meghosszabbított karja.
Hála felmenőinknek, akik a maguk módján kivívták a szexuális forradalom vívmányait, amely persze még nem volt más, csak a korábbi forma tagadása.
Hála anyámnak, aki a maga törvényen kívüli, szabálytalan lényével már egész fiatalon nemet mondott a rendszerre, és ahol lehetett kiskapukat keresett, és ennek egyik gyönyörű megnyilatkozása volt, amikor is, mint ’68-as fiatal egyszerre két férfit szeretett etikusan.
Gangesz hazatér – anyám halála utáni nagy utáza Indiába. 2016, 84*84cm
De az ő élete még csak a tagadás volt, a botrány, a meglévő falusi forma feldúlása. Ő volt a forradalom első hangos, átgondolatlan leánya, aki még nem tudta pontosan, mit akar, csak azt, hogy ami van, azt nem. És ennek okán egy suhintással elsöpörte a rendszer, aminek csúfos, rettentő vége lett.
Anyám csak törte és zúzta, amit látott, mely hadjárata legutolsó leigázandó tárgya önmaga lett.. Döbbenet amúgy, hogy a hét évig tartó agóniáját végigkísérve tudok még bárminek is örülni az életben, mert azóta tudom, itt a legszörnyűbb is megtörténhet..
Emlékszem, egyszer mondta, hogy mikor megszületettem, megnyugodott, hogy a sorsa velejét, a valódi és benső forradalmat majd én bontom ki, és ő hátra dőlhet, mely karosszék sajnos egy tolókocsi lett..
Óriási lehetőségű, ragyogó időszakban élünk, ahol miután nemet mondtunk a felmenőink „keresztény” modelljére, ahol kísértőnek hívják azt, ha miközben szeretjük a férjünket a szívünk a maga természete szerint kinyílhat más emberi lényekre is. És ezért nem közösít ki a falu, nem dobnak meg kővel. Gyönyörűség, hogy egyre többen mondunk nemet anyáink rendszerére, és most van itt az az idő, amikor egy új, a legújabb szövetség szabályait írhatjuk meg ember és ember között, melynek az alapja a totális és teljes önismeret, ami nem ez a modern kori pszichologizálgatás, lélekbúvárkodás, hanem a valódi önkutatás ösvénye, melynek csodálatos rendszerét az Arunácsala hegy mellett élve Ramana Maharshi átvette a régiektől, leporolta és életével meg is valósította.
A legújabb szövetség alapja, a bennünk élő Önvaló ész nélküli kutatása és imádása, aminek már csak következménye az, ha a másikban is a dicsőséges Önvalót imádjuk, és ennek a szerelemnek nincs vége, ez a poliamoria, a többszerelműség testet öltése.